Ti vagytok Jézus jelenléte!
Fotó: Vatican News

 

Ferenc pápa megbízásából Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár december 24. és 29. között hivatalos látogatást tett Irakban, melynek során találkozott az ország állami vezetőivel és a különböző rítusú keresztény közösségekkel.
Bagdadba érkezve a Béke Palotában találkozott az Iraki Köztársaság október elején hivatalba lépett elnökével, a kurd származású Barham Szalihhal. December 27-én az ország északkeleti részébe, Iraki Kur­disz­tánba utazott a vatikáni államtitkár. Itt először Maszúd Barzani, a kurdisztáni demokratikus párt elnöke fogadta, majd meglátogatta Erbíl káld katolikus érsekségét, a Szent Péter és Pál-templomot, a Ferenc pápa nevét viselő idősek otthonát és az erbíli katolikus egyetemet. December 28-án az Iszlám Állam által szétdúlt Ninivei-fennsíkra látogatott el, ahol Karakosban, a szír katolikus székesegyházban szentmisét mutatott be aprószentek, a Jézusért megölt ártatlan vértanú kisdedek tiszteletére. Vele együtt misézett III. József Ignác antiochiai szír katolikus pátriárka és Yohanna Petros Mouché moszuli szír katolikus érsek.
„A Szentatya arra kért, hogy hozzam el nektek üdvözletét és apostoli áldását, továbbá biztosítsalak benneteket arról, hogy mindig a szívében hordoz benneteket, és mindennap megemlékezik rólatok az imádságában” – mondta homíliájában a vatikáni államtitkár. Hozzátette, nagy öröm számára, hogy az Eucharisztiát azon az oltáron ünnepelheti, amely az iraki keresztények szenvedésének jelképe lett. Ez a szenvedés Krisztus áldozatával egyesült, és most a béke és az üdvösség forrása a világ számára.
Olyan városban vagyunk, ahol a keresztény közösség ősidőktől fogva mindig mélységesen megélte a hitét, ezernyi baj és szenvedés közepette. Az üldöztetés, az igazságtalanság, az árulás, a pusztítás benneteket sem kímélt, még a legszentebbet, ezt a székesegyházat sem – folytatta Parolin bíboros. Felidézte, hogy az Egyház és az egész világ döbbenettel tekintett azokra az eseményekre, amelyek 2014 nyarán kezdődtek, amikor az itt lakók egyik napról a másikra arra kényszerültek, hogy mindent maguk mögött hagyva elhagyják otthonaikat. „Ti azonban nagy példamutatást tanúsítva nem tagadtátok meg a hiteteket. A názáreti Szent Családhoz hasonlóan útra keltetek, hogy oltalmazzátok gyermekeitek életét, egy jobb jövő reményében.”
Isten üdvözítő tervében az áldozatok nem maradnak gyümölcs nélkül, ahogyan nem maradt gyümölcstelen azoknak a mártíroknak a tanúságtétele sem, akik a kereszténység kezdetétől fogva saját vérükkel áztatták ezt a földet – fogalmazott Pietro Parolin a vértanú elődök bátorító példájára utalva, amelynek emlékét a liturgia ápolja. A bíboros külön megemlítette a helyi Szent Behnám és Szent Szára nagyszerű tanúságtételét. – Ezekre a szenvedésekre a keresztény ember mindig a hite révén igyekszik választ adni. Ma, miként tegnap, újból feltűnnek az életet elutasító sötét erők, de mindennél jobban ragyog a szeretet fénye, amely legyőzi a gyűlöletet, és egy új világ beköszöntét jelzi.
A keresztény ember válasza az istengyermekségre mindig a megbocsátás. Mégis fel kell tennünk a kérdést: miért kell megbocsátanunk, miért kell eltörölnünk mások adósságait? A válasz nagyon egyszerű: mert Isten is így tesz! A bűnbocsánat közelebb viszi az embert Istenhez. A megbocsátásban a jóval győzzük le a rosszat, szeretetté alakítjuk a gyűlöletet, s ezáltal tisztább lesz a világ. Ti a megbocsátás tapasztalt emberei vagytok! – szólt elismerőleg a bíboros államtitkár. – Megindító tudni, hogy sokan megbocsátottak azoknak, akik rosszat tettek velük.
A hitben való növekedés mindenekelőtt magában foglalja Isten bocsánatát. Valahányszor megbocsátunk, a szívünk újjászületik. Miután nekünk is megbocsátották vétkeinket, mi is képesek vagyunk a megbocsátásra és a szeretetre, jóllehet Ferenc pápa gyakran hangsúlyozza, hogy megbocsátani nem könnyű. Mindenekelőtt az imádsággal kell kezdeni, ahogyan István diakónus tette. Először szívünk neheztelésével kell szembesülnünk, és Istenre kell bíznunk azt, aki rosszat tett Isten irgalmassága ellen: „Uram, érte könyörgök hozzád, hozzád könyörgök érte!” Ismételjük ezt gyakran! S közben megfigyelhetjük, hogy ez a belső harc megtisztítja a szívet a rossztól, az imádság és a szeretet megszabadít bennünket a bosszú benső láncaitól. Az elszenvedett fájdalom és erőszak soha ne váljon bosszúvá és a gyűlölet nehéz igájává! – kérte Parolin bíboros.
A megbocsátás ugyanis a kiengesztelődés alapja. Isten megadja nekünk az erőt ehhez! – idézte az államtitkár ismét Ferenc pápa szavait. – A megbocsátás és az irgalom társadalmi hatása rendkívül erős. Éppen ezért hivatásotok arra szól, hogy hozzájárulásotok ne csak az Egyház javát szolgálja, hanem az egész társadalomét. A megbocsátást otthon kell elkezdeni, a saját közösségben, s az, mint a keresztény lét tapintható jele, élő tanúságtétellé válik a megosztottságtól és erőszaktól szenvedő mai világ számára.
Parolin bíboros ezt követően ismét a Szent Családra utalt, amely a próbatételek után visszatért Názáretbe. „Örvendetes, hogy Karakos városa és az egész Ninivei-fennsík az újjáépítés útjára lépett; ez nagy reménység az egyetemes Egyház és az egész ország számára. Persze nemcsak fizikai értelemben vett újjáépítésről van szó, hanem a bizalom újjáteremtéséről, a társadalom szövetének újraszövéséről is, és éppen ebben áll a ti nagyszerű missziótok.”
Pietro Parolin végezetül ismételten leszögezte, mennyire fontos a keresztények jelenléte a Közel-Keleten. „Ti vagytok Jézus jelenléte. Küldetésetek semmi mással nem helyettesíthető, éppen ezért arra kérlek benneteket, hogy továbbra is éljétek a hiteteket és küldetéseteket nagylelkűen, bizalommal és reménységgel. A Szent Család erősítsen meg benneteket a hitben, tartsa fenn reményeteket, és növelje bennetek a szeretetet!” – fohászkodott Parolin bíboros az iraki Karakosban bemutatott szentmisén.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..