Copperfield Dávid

A kér­dé­sek­re per­sze nem könnyen ta­lál­ha­tunk vá­laszt, ám ér­de­mes el­gon­dol­koz­ni mind­ezen, akár a gye­re­ke­ket is be­von­va. S ha a múlt­be­li vi­szo­nyok­kal sze­ret­nénk pár­hu­za­mot von­ni, néz­zük meg a Charles Dickens re­gé­nyé­ből ké­szült fil­met — ám előbb ma­gát a mű­vet is ol­vas­suk el, mely­nek elő­sza­vá­ban a szer­ző őszin­tén vall köny­vé­ről. „Va­la­men­­nyi köny­vem kö­zül ezt sze­re­tem leg­job­ban. Kön­­nyen el­hi­szi ne­kem min­den­ki, hogy sze­re­tő szü­lő­je va­gyok kép­zel­mem va­la­men­­nyi gyer­me­ké­nek, s hogy ezt a csa­lá­dot so­ha sen­ki sem sze­ret­he­ti oly for­rón, mint én. De mint igen sok sze­re­tő szü­lé­nek, van ne­kem is szí­vem leg­mé­lyé­ben egy ked­venc gyer­me­kem, és ez: Copperfield Dá­vid.”
Copperfield Dá­vid éle­te gyö­ke­re­sen meg­vál­to­zik, ami­kor édes­any­ja meg­hal. Az el­nyo­mást, a ke­gyet­len­sé­get azon­ban csak rö­vid ide­ig ké­pes tűr­ni egy em­ber, le­gyen bár­mily fi­a­tal is. Ami­kor úgy ér­zi, nem bír­ja to­vább, fel­lá­zad…
A két­ré­szes olasz vál­to­zat ren­de­ző­je Ambrogio Lo Giudice, a cím­sze­rep­ben pe­dig Giorgio Pasotti lát­ha­tó.