Cickafark és zsálya

A közönséges vagy orvosi cickafarkfű (Achillea millefolium) harminc–hatvan centiméter magas szárán a háromöt milliméter átmérőjű virágok fészkekben fejlődnek és sátorrá rendeződnek. Levélzete szürkészöld. A virágzás júniustól szeptemberig tart.
A növény föld feletti részét gyűjtik gyógyászati célból. A legértékesebbek a szár nélkül szedett virágok, amelyeket akkor kell begyűjteni, amikor a legüdébbek. Csak a fehér virágú cickafark tartalmaz értékes, kék színű illóolajat, a sárga, a rózsaszínű vagy lilás virágúak és az ebből nemesítettek nem érdekesek orvosi szempontból. A cickafarkvirágból nyert olajat gyulladáscsökkentő és bőrápoló krémekbe keverik, mert gyorsítja a gyulladás lefolyását.



A növény forrázata sok mindenre hat jótékonyan: serkenti az emésztést, oldja a görcsöket, segíti az epe- és a májműködést, csillapítja a gyomor- és bélhurutot, valamint kiváló borogatószer.

Mediterrán vidékek növénye a zsálya (Salvia officinalis), de déli fekvésű helyeken, meleg, karsztos domboldalakon nálunk is sok helyen előfordul. Az antik görögök és a rómaiak már ismerték gyógyító hatásait. A középkori kolostorkerteknek is elengedhetetlen gyógynövénye volt. Csaknem minden részét – a virágok kivételével – molyhos szőr borítja, ettől szürkészöld színt ölt. Az ajakos virágok a szár csúcsán, álfüzérekben nőnek, színük általában ibolyáskék, de lehetnek fehérek vagy rózsaszínűek is. Júniusban és júliusban virágzik.



Gyógyászati célra a leveleket gyűjtik be, amelyek egy-három százaléknyi illóolajat, glikozidát, cseranyagot és baktériumölő vegyületet tartalmaznak. Forrázata fertőtlenítő, ezért influenzás időszakokban használhatjuk toroköblögetőként. Teának elkészítve és fogyasztva alkalmas bélhurut gyógyítására, valamint ülőfürdőbe öntve aranyeres bántalmakra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.