És ki lehetne fényesebb Máriánál?” – fogalmazott egyik elmélkedésében XVI. Benedek pápa a szeplőtelen fogantatás ünnepéről. Isten kegyelme magához ölelte azt a teremtményt, akit Jézus anyjának szánt, megmentve őt az áteredő bűntől. Egyházunk már a XIII. századtól megemlékezik Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról. Az ünnep teológiai megalapozásában nagy szerepe volt a hétszáz éve elhunyt Boldog Duns Scotus ferences szerzetesnek. A Pray-kódex tanúsága szerint keleti közvetítéssel az ünnep már a XII. században Magyarországra érkezett. Ekkoriban a Szeplőtelen Szűz tisztelete a magyarság jellemzője volt. A szeplőtelen fogantatás dogmáját ugyanakkor csak 1854-ben hirdette ki boldog IX. Piusz pápa. Ez nem csupán azt jelenti, hogy Fia halálának érdeméből Isten megőrizte Máriát az eredeti bűntől, hanem azt is, hogy az első emberpárnak adott üzenet szavai – az asszony szülötte eltapossa az őskígyó fejét – Szűz Mária közreműködésével teljesednek be.
Négy évvel a dogma kihirdetését követően, 1858. február 11-e és július 16-a között, a dél-franciaországi Lourdes-ban a Szent Szűz tizennyolc alkalommal megjelent egy egyszerű, szegény parasztlánynak, Soubirous Bernadettnek. Idén ennek az eseménynek százötvenedik évfordulóját ünnepeltük. Elődje példáját követve – aki pápasága idején kétszer is ellátogatott Lourdes-ba – szeptemberben XVI. Benedek pápa is felkereste a kegyhelyet, az esztendő minden napjára pedig teljes búcsút adományozott mindazoknak, akik végigjárják az ott kialakított jubileumi zarándokösvény következő négy állomását: Az első emlékhely a plébániatemplom keresztelőkútja, ahol egykor Bernadett az istengyermeki életre született. Ez a helyszín eszünkbe juttatja mindazt, ami Bernadettben és bennünk, valamennyiünkben közös, hiszen Bernadett, akit ma szentként tisztelünk, legelőször is keresztény volt. Élni tudott a keresztségben kapott kegyelmekkel, ami mindnyájunk számára feladat. A jubileumi zarándokösvény második állomása a Cachot, az a börtönből átalakított szükséglakás, ahol a Soubirous család – a szülők és a négy gyermek – 1856 novembere óta evangéliumi szegénységben lakott. Nyomorban éltek, de emberségüket és reményüket ez nem törte meg. Amint annak idején Isten Názáret ismeretlen falujában talált Szűz Máriára, úgy a Szűzanya is ebben a nyomorúságos hajlékban talált rá üzeneteinek közvetítőjére. A zarándokösvény harmadik állomása önmagában is három kisebb szakaszból áll: a Szent Mihály-kapu, a Rózsafüzér-bazilika melletti árkádokból kialakított hét szent kapu, valamint a Massabielle-barlang, vagyis a Grotta, ahol százötven évvel ezelőtt Szűz Mária megjelent Bernadettnek. Erről a találkozásról a kegyhelyre látogató Benedek pápa így elmélkedett: „A Szűzanya, mielőtt kimondta Bernadettnek, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás, először mosolyát mutatta meg neki, mintha ez lett volna a legmegfelelőbb út titkának kinyilatkoztatásához. Ez a mosoly Isten gyöngédségét fejezi ki, és a legyőzhetetlen remény forrása.” Mária és Bernadett első találkozása a kereszt jelében történt. Több volt ez, mint egyszerű jel: a Szűzanya a kereszt jelével a hit titkába vezette be Bernadettet. Ez a titok nem más, mint hogy Isten szeretete legyőzi a halált.
Ma, a barlang mellett az égő csipkebokor mintájára egy folyamatosan égő „gyertyabokor” áll, emlékeztetve, hogy Szűz Mária az igazi égő csipkebokor, aki nekünk az élet forrását adta. A lourdes-i jubileumi zarándokút negyedik állomása a városi kórház oratóriuma, ahol a jelenések előtt a nevers-i nővérek irányítása mellett kórház és leányiskola működött. 1858 januárjától Bernadette is itt tanult, e falak között készült az első áldozásra, mely ugyanazon év június 3-án történt. Bernadett itt tanulta meg szolgálni a betegeket és a legszegényebbeket. A jubileumi út a keresztséggel kezdődött, és az Oltáriszentséggel, valamint a szeretetszolgálat gyakorlásával fejeződik be. Minden keresztény életnek ez az útvonala. Krisztus jelen van az Oltáriszentségben, és jelen van a felebarátban: „Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tettetek, azt velem tettétek.”
Amikor Bernadett nyomait keressük a jubileumi úton, Lourdes üzenetét próbáljuk megérteni – fogalmazott XVI. Benedek pápa, amikor szeptemberben maga is végigjárta a zarándokösvény imént felsorolt állomásait. Lourdes az Istennel való találkozásunknak és embertársaink – különösen a szegény és beteg emberek – szolgálatának a helye. Mária édesanyánkként jelenik meg előttünk, pillantásának fényében felragyog Isten irgalmas szeretete. „Bűntelensége nem távolítja el tőlünk Máriát, hanem épp ellenkezőleg: közelebb hozza. Szeplőtelen szíve előtt egyszerűen és őszintén feltárjuk mindazt, amit még szeretteinknek sem mernénk elmondani: gyarlóságainkat, bizonytalanságainkat, legtitkosabb reményeinket, vágyainkat. Szűz Mária anyai szeretete előtt az ember olyannak látja magát, amilyen, és megszületik benne a vágy, hogy megtérjen, és Isten dicsőségére éljen. Mária szeplőtelen lénye kegyelem számunkra, mert annak beteljesedését szemlélhetjük benne, amire valamennyien meghívást kaptunk.”
