A megtöretés, a megbékélés és a megdicsőülés hegye

Az Oltáriszentség csodája és a halaknak prédikáló Szent Antal képeit keretbe fogó természeti képek annyira megrongálódtak, hogy 1977-ben le kellett meszelni őket. Az idén tavasszal elvégzett templomfelújítás során Harmath Klára Ágnes ferences nővér kapott felkérést a szentély díszítésének pótlására.

Mivel a meglévő festmények tiszteletben tartásával kellett dolgoznom – vallja a Képzőművészeti Egyetemen végzett, művészettörténészként doktoráló nővér -, nem volt könnyű olyan képeket festenem, amelyek a szent életének szimbolikáját is képesek reprezentálni úgy, amint azt egy mai szemléletű, ma elmélkedő ferences szerzetes láttatni szeretné. A halcsoda mellé került sziklatömb nemcsak a magány és az elvonulás terepe, hanem a tenger életadó ölelése Isten oltalmát is kifejezi. Az Oltáriszentség- csodaképet egy út látványával bővítettem. Ezen az úton járunk a szentek nyomában: a fasor a közösségi életforma erejét, a fegyelmezettséget és az egymásra utaltságot jelképezi. Az út mentén Antal liliomai pompáznak, a célt pedig a gyümölcstermő élet virágba borult fája jelzi. Legtöbbet a háttér hegyvonulatának megformálásán tépelődtem. Szinte önkéntelenül alakult ki a három eltérő hegyforma lánca: magam is meglepődötten fedeztem föl bennük életutunk szakaszainak: a megtöretésnek, a megbékélésnek és a megdicsőülésnek szimbolikáját.

A nővér a tervek elkészülte után mintegy száznegyven órát töltött a magasban a képek megfestésével. Ahogy elbontották a munkaállványt, még szembetűnőbbé vált a sziklaoromba fogódzó, vihar tépdeste fa látványa. Akár a szerzetes művész szimbolikus kézjegye is lehetne…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..