Egyetlen nappal idősebb, mint a kislányom, s a hangja már akkor tekintélyt parancsoló volt. Követelte az ételt, a tiszta pelenkát, de leginkább anyukája biztonságot jelentő, ölelő karjait. Január 22-én, Vince-napon minden évben felidézem azokat az örömteli emlékeket, s bár már nem tartjuk a kapcsolatot, elmormolok egy rövidke fohászt a Simon családért, amelynek tagjai ezt a ma nem túl gyakori, szép nevet adták a fiuknak.
A Vincék védőszentje a hispániai vértanú, akit nemesi származása és mély vallásossága miatt Európa-szerte tiszteltek. Vince ékesszóló és nagy hatású prédikációkat tartott, ám a keresztényüldözések idején kegyetlen kínzásokkal kivégezték. Szent Vince kultusza Franciaországban terjedt el leginkább, ugyanis
a szent öltözetét a zaragozai püspök a francia királynak ajándékozta, aki templomot építtetett az ereklyék számára.
Hogy miként lett Vince a szőlősgazdák védőszentje, arra nehéz magyarázatot találni. Legendája szerepel ugyan az Érdy-kódexben, de ott nem kerül szóba sem a szőlő, sem a bor. Bálint Sándor írja Ünnepi kalendáriumában: „Tiszteletére kápolnát, templomot nyilván azért nem szenteltek a szőlőhegyekben, mert télidőben úgysem tudták volna búcsúnapját méltóképpen megünnepelni. Sokatmondó kivétel azonban a Sárospatak határában emelkedő Szentvincehegy, a helybeli nép ajkán Szemince, amelyen a középkorban (1238) szőlők között dominikánus klastrom állott.”
Vince-naphoz mégis sokféle néphagyomány kötődik, s a Vince-napi időjárásból még a következő évi termésre is következtettek: „Amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek.” Valójában azonban a „szőlővessző pálfordulója” és a borászok napja ez. A szőlősgazdák a hegyen mulatoznak, majd mielőtt hazamennek, vincevesszőt metszenek. Otthon, a meleg szobában öblös szájú üvegbe helyezik. Ha ezek kihajtanak, akkor nem fognak elfagyni a szőlőszemek. Ha Vince napján szép, napos az idő, jó lesz a bortermés. A közismert időjárási regula szerint: „Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince.”
