Fotó: Lumen.sk
A Kassai Főegyházmegye ünnepe augusztus 31-én kezdődött, amikor a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyházban virrasztást tartottak.
A boldoggá avatáson mintegy 25 ezer hívő, harminc püspök, hatszáz pap és 550 önkéntes vett részt. Angelo Becciu, aki most először végzett boldoggá avatási szertartást, az ünnepség végén Boldog Anna vértanú oltalmába ajánlotta prefektusi szolgálatát. Elmélkedésében örömmel adott hangot annak, hogy a boldoggá avatott vértanúságában sok mai fiatal fedezte fel a Krisztus iránti hűséges szeretet szépségét és értékét.
Erdő Péter bíborost Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, Ternyák Csaba egri érseket pedig Galo Gábor, az Egri Főegyházmegye ifjúsági referense képviselte. Az ünnepségen részt vett Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is.
Szeptember 2-án, vasárnap a kassai székesegyházban Bernard Bober érsek ünnepélyesen elhelyezte az új boldog ereklyéjét, és meghirdette Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúk emlékévét, vértanúhaláluk 400. jubileuma alkalmából, amire 2019-ben emlékezünk.
A boldoggá avatásért Anna Kolesárová szülőfalujában, Ungviszokán hálaadó ünnepi szentmisét tartanak szeptember 30-án 10 órakor, Bernard Bober kassai érsek vezetésével.
Anna Kolesárová 1928. július 14-én született Ungviszokán (Vysoká nad Uhom). Édesapja szigorú, de igazságos ember volt. Édesanyját korán, tizenhárom éves korában elvesztette, így ráhárult a házimunka, és gondoskodnia kellett idősebb testvéréről, Michalról is. Ungviszoka egy közepes nagyságú falu a Nagymihályi járásban, nem messze Nagykapostól.
Anna nagyon egyszerű körülmények között élt. Rendszeresen részt vett a szentmiséken és az ájtatosságokon, örömmel járult a szentségekhez. Szombatonként kortársaival együtt imádkozták a rózsafüzért.
A falu 1938-tól 1945-ig az akkori királyi Magyarországhoz tartozott. 1944-ben a Vörös Hadsereg magyar felségterületre lépett. Az első csapatok megérkezése előtt a családok többsége a házakból a pincékbe menekült. Hiteles feljegyzésekből tudjuk, hogy ezt tette Ján Kolesár családja is: az apa, Michal, a fia és lánya, Anna. Velük volt még Ladislav Pin a feleségével, Annával, a szomszéd Andrej Kontra és hétéves lányuk, Maria Kontrová, valamint Ján Hruka a feleségével.
1944. november 22-én a Vörös Hadsereg egy részeg katonája rátalált a folyosóról nyíló pincebejáratra – olvasható a faluból származó Michal Potock jezsuita visszaemlékezésében. Az apa a katonát meglátva szólt a lányának: „Menj, adj neki valamit enni, bizonyára éhes.” A tizenhat éves Anna, aki hetek óta édesanyja fekete ruháiba öltözve járt, hogy ezzel is álcázza fiatalságát, az édesapja kérésére felment a konyhába, ahol a katona molesztálni kezdte, és tisztátalan cselekedetre akarta kényszeríteni, de ő kitépte magát a karjai közül, és visszafutott a pincébe. A felbőszült katona azonban utánaugrott, ráfogta a puskáját, és rákiáltott. „Vagy nekem adod magad, vagy menj, és búcsúzz el a rokonaidtól!”
Ő erre így felelt: „Rendben, habár fiatal vagyok, Istennek ajánlom magam.” „Búcsúzz el az apádtól!” – szólt rá a katona, mire Anna felkiáltott: „Apácska, Isten veled! Jézus, Mária, József!” Erre a katona beváltotta a fenyegetését, és két lövéssel agyonlőtte.
A front miatt a holttestet egy csűr ajtajának deszkáiból készült koporsóban elföldelték. A temetési szertartást csak 1944. november 29-én végezte el Anton Lukáč ungpálóci plébános, az ungvári esperesség akkori általános helynöke, aki a halotti anyakönyv megjegyzés rovatába ezt írta: „In tempora belli a rusico milite occisa. Hostia sanctae castitatis.” Azaz: „A háború idején egy orosz katona ölte meg. A szent tisztaság áldozata.”
Anton Lukáč az ungpálóci plébánia krónikájában részletesebben is beszámol az eseményről. A történet hitelességét öt szemtanú bizonyította saját kezű aláírásával. A plébános feljegyzése szerint Annát hőstettében az Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Krisztus erősítette meg. Röviddel halála előtt ugyanis meggyónt és megáldozott.
Forrás: Gábor Bertalan/Kassai Főegyházmegye
