Boldoggá avatásra várva: Meszlényi Zoltán püspök élete (XV. rész)

Fennmaradt egy szolgálati jegy az állambiztonsági internálótábor ügyeletes tisztjének aláírásával, amelyen ez áll: „Budapest 1950. július 13. az Államvédelmi Hatóság által hozott internálási véghatározat alapján átkísérik többekkel együtt Meszlényi Zoltánt. Nevezettet szigorúan elkülöníteni kérem (Meszlényit).” Az ügyeletes tiszt Primus Károly államvédelmi hadnagy. „Átvettem: 1950. VII. 13. 20. Katona? Sándor.”(A szemtanú, Brusznyai József, a váci hittudományi főiskola tanára vallott ezekről az időkről. Őt az akkori váci püspök, Pétery József elleni perhez akarták felhasználni – sikertelenül. 1950 augusztusának első hetében, vasárnapról hétfőre virradó éjjel tartóztatták le, és szállították az Andrássy út 60-ba. Három napon át hallgatták ki a letartóztatottakat, majd magánzárkába került, onnan pedig a kistarcsai internálótáborba.)
Brusznyai az ottani szigorú elkülönítési és őrzési szabályok miatt azonban soha nem látta Meszlényi Zoltánt, de a folyosón szolgálatot teljesítő egyik internált említette, hogy a vele szemben levő zárkában valami Meszlényi Antal (!) nevezetű püspök van, aki nagyon beteges, sokszor kellett átkísérni a kórházépületbe. A beteg embereket a gyengélkedőbe vitték, a toronyépületbe. Aki még betegebb volt, azt a Mosonyi utcai kórházba szállították. Az ottani források az 1951-1952-es évekből kutathatók. Az intézmény hivatalos neve Állambiztonsági Fogház, amely Budapesten, a Mosonyi utca 9. szám alatt volt. Az intézetet a rendőrségtől vették át az ávósok, igen koszos állapotban, a vízvezeték-hálózat rossz volt, vizesek voltak a falak, és kevés az illemhely.
A Mosonyi utcai forrásban egy 1951. április 11-én kelt feljegyzésben név szerint szó van arról, kik haltak meg. Csillag György ávós főhadnagy aláírásával jelentette, hogy Radó őrnagy orvos március 5-én egy férfit hozott a Mosonyi utcai kórházba, aki már a mentőautóban meghalt. Minden elhunytat név szerint említenek meg, csak a püspököt nem. Az 1951-1952-ben elhunytakat név szerint közlik, de mivel ezek között nem található Meszlényi, így az 1951. március 5-éről szóló bejegyzés a mentőautóban elhunyt férfiról Meszlényit jelöli, aki tehát 1951. március 4-én halt meg.A püspök mártírhalála úgy következett be, hogy ítéletet sem kapott, hiszen akkor jeltelen tömegsírba helyezték volna, de külön, a saját ruhájában temették el, ami annak bizonyítéka, hogy nem ítélték el. Meszlényinek a halotti főkönyvből való kivonatát 1966-ban elküldte az érsekségnek a Fővárosi Temetkezési Intézet. Ennek rubrikái közül a következők érdekesek: A temetés ideje … 1951. III. 10. / A halott neve … dr. Meszlényi Zoltán / Kora … 60 év / A halál ideje … III. 4. 249-3-42. 1953 júliusában megszüntették az internálást és a kitelepítést, és ekkor számolták fel a kistarcsai tábort is. A kiszabadultakkal aláíratták, hogy soha senkinek nem beszélnek az ott eltöltött időkről. Sztálin halála után némi enyhülés következett be, és ezzel magyarázható, hogy csak ekkor, 1953-ban kezdtek kutatni Meszlényi után.

A püspököt közvetlenül halála után nem anyakönyvezték. Ezt bizonyítja Bakos Pál főosztályvezető ügyész levele, aki 1954. június 5-én „Meszlényi Zoltán utólagos anyakönyvezése” ügyében írt a Belügyminisztérium Országos Rendőrkapitányság IX. Osztály vezetőjének, és kérte, hogy az előzőleg megküldött névsorban szereplő Meszlényi Zoltán adatait az utólagos anyakönyvezés elrendeléséhez az alábbiakkal egészítsék ki: „született: Hatvan, 1892. jan. 2. anyja: Burszky Etelka, lakása: Esztergom, Káptalan tér 15/b. foglalkozása: rom. kat. segédpüspök. Halál helye: Kistarcsa, halál napja: 1953. január 11. halál oka: betegség.” Vagyis egy évvel az anyakönyvezés előtti időpontot jelölték meg halála napjául. A halálozással kapcsolatban egy másik dátum is előkerült. Az egyik okmány szerint 1951. március 4-én halt meg szívtrombózisban Meszlényi Zoltán, és március 10-én a Rákosi Újtemetőben a 249-es parcella 3. sorában, a 42-es sírhelyen temették el. A sír hollétéről először Hamvas Endre apostoli adminisztrátor szerzett tudomást, de ez 1956. október 18-án volt. A L’Osservatore Romano 1954. szeptember 20-i számában rövid hírt közölt Lutto nell Episcopato címen Meszlényi Zoltánról. Ebben megállapítja, hogy 1950 júniusában a kommunista rendőrség bebörtönözte a főpapot.

(Folytatjuk.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..