A Meszlényiek XIII. századi nemesi család, azonban több rokoni szál is bekapcsolódott a család történetébe. Az eredeti nemesi levél elveszett, amelyet megújítottak a XVI. században. A nagy családban megtalálható a Festetics-, a Nádasdy-, a Farkasfalvy-, a Findura- és a Gyurkovich-család. Findura Imre statisztikus és Findura István esperes-plébános ismertebbek a rokonságból, de a családban található Kossuth Lajos és Zsuzsanna is, mindkettejük házastársa Meszlényi-gyermek volt. Meszlényi Gyula pedig szatmári püspökként ismert.
Az apa, Meszlényi Zoltán tanító volt Hatvanban. Egyik cikkében ez áll: „Építsünk iskolákat – szereljük fel úgy, hogy semmi kívánni valót ne hagyjon hátra, hiszen a pénz, mit belefektetünk, idővel bőven kamatozand.”
A rokonok elbeszélése szerint a családban elsőként született Etelka, majd Margit, akik kisgyermekként haltak meg. Utánuk következett Zoltán, aki Hatvanban látta meg a napvilágot, 1892. január 2-án. 1893-ban született húga, Ilona. Hároméves volt, amikor átköltöztek Rimaszombatba, ahol a Findura-rokonság is lakott. Itt kezdte meg elemi iskoláját, sőt a gimnázium első osztályát is. 1897-ben Miklós öccse, majd Mária született.
A kis Zoltán 1902-ben Budapesten, a Józsefvárosban folytatta tanulmányait, otthagyva Rimaszombatban beteg édesanyját és a családot. Nehéz lehetett az elszakadás, hiszen ekkor még csak tízéves volt. A Tavaszmező utcai gimnáziumba (ma a Kandó Kálmán egyetem épülete) járt iskolába. Ezekben az években is jó tanuló volt, akárcsak a későbbiek folyamán.
Édesanyja 1903-ban elhunyt, és a család felköltözött a Józsefvárosba, ahol az apa tanított. A mai Petőfi Sándor utcai nagypostán a postáskisasszony igen megtetszett az apának, az azonban nem akart férjhez menni hozzá. Ő volt Varjas Júlia. Egyik alkalommal az apa egyik szőke gyermekét vitte magával a postára, hogy megessen rajta a fiatal nő szíve. Valóban, ez nem hagyta érintetlenül a nő érzelmeit. A férfinál húsz évvel fiatalabb, szép Júlia így ment hozzá feleségül. A házasságban bizonyára reverzálist adott a református feleség, hogy az apa katolikus vallásban nevelhesse gyermekeit. Később a gyermekek egy féltestvért is kaptak, Kornélt. Júlia férje halála után tért át a katolikus vallásra.
Közben Zoltán a papi hivatásnak engedelmeskedve jelentkezett Esztergomba, és a bencés gimnáziumban fejezte be tanulmányait.
Azt lehet megállapítani, hogy a családi légkörre rányomta bélyegét, hogy korán árvaságra jutottak a gyermekek, és ez Zoltánban zárkózottságot eredményezhetett. Az árvaság éppen a legérzékenyebb időben, kamaszkorban érte, és ez végigkísérte életét. Mostohaanyjával törődött és szerette, hiszen testvéreit ő nevelte fel. A testvérek között bizonyára igen erős volt a szeretet. A család mélyen vallásos szelleme megérintette a kis Zoltánt. Rokonai is ragaszkodtak a püspökhöz, nem csupán életében, hanem halála után is.
(Folytatjuk.)
