Aztán a jólét egyik percről a másikra véget ért. Az okoknak ma már nincs jelentőségük, mindenesetre a helyzetet akkor nem tudtam kezelni, szinte fel sem fogtam. Sorozatosan hibás döntéseket hoztam, elváltam, szembefordultam a családommal, és szép lassan az alkohol rabja lettem. Annyira ragaszkodtam a megszokott életvitelemhez, hogy már nem mérlegeltem jót és rosszat, s elkövettem olyan tetteket, amelyekért a bíróság szabadságvesztésre ítélt.
A balassagyarmati börtönbe vonulásom előtt második feleségem – akiért folyamatosan hálát adok Istennek, hogy mellettem áll és kitart – egy Bibliát is beletett a poggyászomba, amely aztán napi olvasmányommá vált. Hiába vagyunk itt a börtönben nagyon sokan, mégis magányosnak éreztem magam, és Istenhez fordultam; hosszú évek után ismét elkezdtem imádkozni. Az Úr meghallgatott, és csodákat éltem át! Attól, hogy a lelkem kiszabadult a mulandó élvezetek hajszolásának vágyából, erőt kaptam a rabság elviseléséhez, sőt ahhoz is, hogy a társaimat is segíteni tudjam. Bocsánatot kértem az elveszettnek hitt családomtól, akik úgy fogadtak, ahogy a tékozló fiút az apja. Életcélra találtam, és reális terveket fogalmaztam meg a jövőmre vonatkozóan, hogy szabadulásom után majd kamatoztathassam a kapott talentumokat.
Az első „csoda” az volt – s ezt csak mostanában, a büntetésem vége felé értettem meg –, hogy a balassagyarmati börtönbe kerültem. Itt ugyanis, aki valóban megbánta az elkövetett bűncselekményét, és tényleg új emberként akar élni a jövőben, az teret és lehetőséget kap a változásra. A felügyelők, nevelőtisztek és a vezetőség itt emberséggel állnak az elítéltekhez, s ez előkészíti a későbbi értékes civil életet. Varga László börtönlelkész sok egyházi programot szervez, fáradhatatlanul és alázatos munkával. Minden hónap első vasárnapján katolikus szentmise van a börtönkápolnában, ahol hetvennyolcvan fogvatartott tud együtt imádkozni. A közösségünket évi rendszerességgel meglátogatja Beer Miklós váci püspök, és misét mutat be. Egyéb alkalmakkor Stella Leontin kanonok és a balassagyarmati szalézi templom lelkipásztora, Baji János atya mutatják be a szentáldozatot. Karácsonykor a hazai börtönök közül egyedül csak itt van éjféli mise. A húsvéti ünnepkör a böjti időszakban heti keresztútjárással és nagypénteken fogvatartotti passióval indul, majd húsvétvasárnapi igeliturgiával és pünkösdi szentmisével zárul. A vallásos elmélyülés mellett nagy hangsúly esik a szellemi tudás bővítésére is. Így a programban rendszeresen szerepelnek a bibliai ismeretek gyarapítását szolgáló kvízek, vetélkedők is. Veres József szombat délelőttönkénti hittanórái egyúttal kisközösségi csoportfoglalkozások is, amelyek a helyes értékrend felé terelik az embert. Közösségerősítő a szerdánkénti filmvetítés is. Ilyenkor ismeretterjesztő és hitünkkel kapcsolatos, elgondolkodtató filmeket nézünk meg és elemzünk, mindenki véleményét meghallgatva. A lelkész úr a büntetésem alatt igazi lelkivezetőmmé lett, mindig figyelt rám és támogatott, feladatokkal látott el, sosem hagyott lankadni, és segített a fogság keresztjének hordozásában. Lelkülete és hozzáállása példaértékű számomra.
A földhözragadt gondolkodású emberek számára egyértelmű, hogy a büntetés-végrehajtás számára lényegesen egyszerűbb egy szelíd, vallásos fogvatartott kezelése. Budai István börtönparancsnokot azonban nem ez motiválja, amikor engedélyez egy-egy ilyen programot, hiszen ő maga is rendszeresen részt vesz velünk ezeken az összejöveteleken. Azzal a hittel és céllal irányítja a börtönt, hogy az innen kikerülő emberek minél könnyebben visszailleszkedhessenek a társadalomba.
Az olvasók közül néhányan valószínűleg azt gondolják, hogy ez az írás tulajdonképpen nem más, mint egyfajta „PR-cikk”, s hogy biztosan valamilyen kedvezményben részesülök azért, hogy ilyesmit írok. Nos, nem így van. Rövidesen szabadulok, ezért nincs is szükségem semmiféle kiemelt bánásmódra. Viszont hálával tartozom ezeknek az embereknek, mert hozzájárultak ahhoz, hogy egészséges gondolkodással folytassam az életemet. Az Úr igazi követői ők, és ezt minden lépésükkel bizonyítják. Feltett szándékom, hogy a szabadulásomat követően imáimmal és tetteimmel is segítem majd missziójukat.
Balassagyarmat, 2013 húsvétján
B. György
