Közben eszembe jutott a kis herceg rókája is, aki szerint a beszéd csak félreértések forrása. A Hidak egymáshoz című kötetben pedig rátaláltam Rambala Éva e mondatára: „Arra biztatlak, hogy tanuld és gyakorold a szívedben végbemenő dolgok szavakkal történő kifejezését.”
A meghitt beszélgetés sokszor jobb terápia, mint bármilyen patikaszer – a házasságban is. A népszerű keresztény terapeuta, Gary Chapman legújabb könyvében a házasság keresztény felfogásából kiindulva bemutatja, hogyan küzdhetők le az olyan káros beidegződések, mint például a harag, a neheztelés, a védekező/-támadó hozzáállás vagy éppen a zárkózottság. Férj és feleség különbözőségei feloldhatók, s a hatékony kommunikáció is tanulható, bizonyos készségek könnyen elsajátíthatók. A kötetben az önfeltárás művészetéről, a különbözőség öröméről, az érzelmi, szellemi és lelki intimitásról egyaránt szó esik. A szerző párterápiás praxisából vett esetekkel és bibliai hivatkozásokkal támasztja alá gondolatmenetét. Úgy véli, ahogyan Isten kommunikál az emberrel, az mintát ad az emberek közti párbeszédre. „Az Istennel folytatott bensőséges kapcsolathoz elengedhetetlen a vele folytatott rendszeres kommunikáció, melynek során meghallgatjuk, miként szól hozzánk az igéjén keresztül, és mi is őszintén feltárjuk előtte gondolatainkat, érzéseinket és döntéseinket. Ez a kölcsönös kommunikáció egyre bensőségesebb kapcsolatot eredményez az ember és a mindenség Istene között.” Ugyanez történik a házasságban is, állítja a doktor, „az intimitáshoz a kommunikáción keresztül vezet az út”. Hiszen ha nem szólunk egymáshoz, honnan tudnánk, mi jár a társunk fejében?
(Gary Chapman: Végre egy nyelvet beszélünk – Kommunikáció és intimitás a házasságban. Harmat Kiadó, Budapest, 2011)
