Bécsi demonstráció

December 10-én azonban Bécs nemcsak a forralt bor kellemes hangulatával ragadta magával a látogatókat, hanem egy hagyományos, de sajnos ismét nagyon időszerű tüntetéssel is. Az emberi jogok napján mintegy húsz szervezet csatlakozott a Nemzetközi Keresztény Szolidaritás (CSI) kezdeményezéséhez, és az Operától a Kärtner Strassén át a Stephansdomig vonult a fáklyás menet, hogy megemlékezzenek a világszerte egyre több helyen üldözött keresztényekről. Ezen a napon, az 1948. december 10-én aláírt Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának évfordulóján nem is olyan régen még értünk, a vasfüggöny mögött élő keresztényekért is vonult az imádságos menet.


 

Most Egyiptom, Pakisztán, Nigéria és Szíria keresztényeivel s mintegy ötven további ország üldözöttjeivel vállaltak szolidaritást a felvonulók, de például azokkal a francia katolikusokkal is, akiket Európa kellős közepén ért támadás a közelmúltban a szocialista Hollande-kormány részéről. A francia kereszténydemokrata párt elnöke, Christine Boutin a La Croix című katolikus napilapban hívta fel a figyelmet arra, hogy az azonos neműek „házassága” ellen sikeresen tüntető katolikusok szavahihetőségét a kormány azzal igyekszik aláásni, hogy azt firtatja, miért nem a hajléktalanokért tesz valamit az egyház?

A támadás azonban célt tévesztett, mert közismert tény, hogy nemcsak Pierre abbé volt a hajléktalanok apostola. Az egyházi segélyszervezet és számos plébánia is sokat tesz azért telente – az állam helyett is –, hogy ne kerüljenek végveszélybe az éhező, hajléktalan emberek.

Nemcsak Bécsben, fáklyával a kézben, de mindenütt, minden nehéz helyzetben élő kereszténnyel szolidaritást vállalunk.