Fotó: Fábián Attila
Az ünnepség az iskola dísztermében kezdődött, ahol elsőként Kortis Mónika Zsófia nővér köszöntötte a megjelenteket, köztük Deák Hedvig nővért, az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Domonkos-rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának főnöknőjét, Zágorhidi Czigány Balázst, a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény igazgatóját, a nővéreket, a meghívott vendégeket, valamint az iskola tanárait és diákjait. Zsófia nővér emlékeztetett arra, hogy az első domonkos szerzetesnők százötven évvel ezelőtt, 1868-ban érkeztek Kőszegre. A jubileumi eseményen azonban nemcsak az iskola megalapítását ünnepelték, hanem a rendszerváltás utáni újraindulás 25. évfordulóját is.
A Szent Margit-iskola többcélú intézményként ma már az óvodától az érettségiig nyújt képzést a kőszegi és a környékbeli gyermekeknek. Az iskola életéről Időjelek címmel egy ünnepi évkönyv is megjelent, amelyet Bokányi Péter, a gimnázium magyartanára ismertetett. „Ritka alkalom, hogy konkrét testet ölt az idő, de a mi iskolánkban található egy ilyen időjel: egy folt a lépcsőn, amit százötven év diákjai és tanárai tapostak ki.”
„Ez az igazi időjel, amelynek képe a kiadvány címlapját is díszíti” – fogalmazott az iskola tanára.
Deák Hedvig köszöntőjében hangsúlyozta, a múlt megismerésének két útja van: felkutathatom a régvolt időkkel kapcsolatos tudnivalókat, vagy azt is megvizsgálhatom, hogy milyen hatással van a múlt a jelenemre. A történelmi dokumentumokból megismerhetjük a kőszegi iskola tíz alapítónővérét is: megtudhatjuk róluk, hogy rendkívül fiatalok, csupán huszonévesek voltak, amikor rögtön a kongregáció létrejötte után elindították az iskolát is. Még a magyar nyelvet sem ismerték, de a küldetéstudatuk cselekvésre ösztönözte őket. Megragadta őket az eszmény, Isten igazságának hirdetése, amit hősiesen és szerényen gyakoroltak, s ezzel máig ható példát adtak utódaiknak.
Az ünnepi beszédet követően a gimnázium két diákja ismertette az iskola egykori alapítólevelét, latin és magyar nyelven. A történelem megelevenedett szavai után Deák Hedvig és Kakucs Petra nővér, az intézmény igazgatója leleplezték a Heitler András által készített és a díszteremben elhelyezett új festményeket, amelyeknek szereplőit Zágorhidi Czigány Balázs mutatta be előadásában. A kisebbik festmény egy szigorú tekintetű domonkos szerzetest ábrázol, Tommaso Anselmit. Ő volt az, aki a XIX. század második felében a Domonkos-rend megújításán fáradozott Magyarországon. Anselmi nemcsak a rend férfiágát reformálta meg, hanem 1868-ban újra létrehozta a női ágat is, és a domonkos nővérek felvállalták a nőnevelés ügyét. A másik festményen négy nővér és egy domonkos atya látható, a grazi D’Azula család tagjai. A család nemcsak anyagilag támogatta a kőszegi iskola létrejöttét – a szerzetesi hivatást választó négy leányuk az alapítónővérek közé tartozott.
Az évforduló alkalmából az első rendházként szolgáló épület falán emléktáblát, a kapu fölött pedig Szent Domonkos-szobrot helyeztek el. Az alkotásokat Kovács Richárd iskolalelkész áldotta meg.
A jubileumi ünnepség a kőszegi Jézus Szíve-templomban püspöki szentmisével folytatódott. A liturgiát Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatta be Harangozó Vilmos plébánossal és Kovács Richárd iskolalelkésszel közösen. Köszöntőjében a főpásztor hangsúlyozta: a nővéreket bátorságuk és Ábraháméhoz hasonló erős hitük segítette abban, hogy szinte a semmiből létrehozzák a kőszegi iskolát. Ezek a tulajdonságaik tartották meg őket a kezdeti nehézségek idején, valamint a kommunizmus évtizedeiben. A szétszóratás ideje alatt is sokan léptek be az illegálisan működő rendbe, s ez tette lehetővé a rendszerváltás utáni újrakezdést. „Ha a búzaszem elhal, sok termést hoz – kezdte homíliáját Székely János. – Amikor az ember csak önmagát keresi, önmagát is elveszíti. Lényünk középpontja önmagunkon túl van, s ezt csak akkor találhatjuk meg, ha van bátorságunk átadni magunkat Istennek.” A főpásztor emlékeztetett a grazi D’Azula családra, melynek mind az öt gyermeke a papi, illetve szerzetesi hivatást választotta, hasonlóan Árpád-házi Szent Margit, Boldog Brenner János vagy Lisieux-i Szent Teréz családjához. Ma is nagy szükség volna az ilyen családokra, ahol a gyermekeknek a legnagyobb kincset, Isten szeretetét adják tovább a szüleik. A nővérekhez fordulva a főpásztor arról beszélt, hogy a családban a legfontosabb az édesanya hite, s ennek mintájára az Egyháznak is Mária karizmájára kellene támaszkodnia. A gyermekekhez szólva a megyéspüspök azt kívánta, hogy tanulmányaik végeztével szívükben vigyék magukkal a nővérek arcát, egyéniségét, hiszen ez ad majd erőt nekik az élet nehézségeiben. „Ha a nővérek odaadják az életüket, az bő termést fog hozni, akár az elhalt búzamag” – zárta homíliáját Székely János. Az ünnepség délután a kőszegi Jurisics-várban folytatódott, elsőként a Szent Margit-iskola színjátszó csoportjának előadásával, amelyet Tóth Veronika nővér rendezett. A Küldetés és gyümölcs című színdarabban, melyet Kakucs Petra nővér gondolatai vezettek be, a diákok történelmi eseményeket jelenítette meg: a kongregáció megalapítását, a kezdeti nehézségeket, az iskola építésének időszakát, a legendás tanáregyéniségeket és a szerzetesnővérek bátor helytállását a történelem viharaiban. A diákok különös komolysággal és átéléssel vitték színre a darabot.
Az ünnepi műsor második felében az intézmény egykori diákjai emlékeztek vissza az iskola falai között töltött éveikre. Az estet Vivian Boland, a legfőbb rendi elöljáró helyettese zárta előadásával, amelyben a domonkos nevelés történetét ismertette. „A legnagyobb tanítók – idézte Aquinói Szent Tamást – úgy tanítanak, hogy odaillő történeteket és megfelelő képi megjelenítést választanak, különösen akkor, amikor valami elvont dolgot igyekeznek megértetni hallgatóikkal. A jó tanárok továbbá jó kérdéseket tesznek fel, a lehető legjobb kérdéseket. A tanulókat többnyire úgy képzeljük el, hogy ők azok, akik kérdeznek, és rendkívül fontos is, hogy kérdéseikre időt szánjunk” – hangsúlyozta az előadó.
„A domonkos megközelítés szerint a hit és az értelem nem egymással szemben álló forrásai az ismeretnek. Sokkal inkább kiegészítik egymást: az értelem a hittel karöltve mélyebben átfogja azt, amit hiszünk, a hit pedig az értelem segítségével kiszélesíti és megerősíti az értelemnek a megismert igazságba vetett bizalmát” – zárta előadását Vivian Boland.
