Bátor és teremtő víziók

 „A pap és a fes­tő úgy csa­va­ro­dik egy­be ben­nem, mint egy­be­font két gyap­jú­szál, el­vá­laszt­ha­tat­la­nul” — val­lot­ta. Jé­zus ta­ní­tá­sát kö­vet­ve igye­ke­zett mi­nél tel­je­sebb sze­re­tet­egy­ség­ben él­ni Is­ten­nel és az em­be­rek­kel. Ar­ra tö­re­ke­dett, hogy min­den em­ber­ben láng­ra lob­bant­sa az iga­zi sze­re­te­tet: „A be­lém ágya­zott apos­tol a ser­ken­tő­je a mű­vé­sze­tem­nek” — mond­ta.
A te­rem­tést tar­tot­ta a mű­vé­szet fel­ada­tá­nak. Új va­ló­ság lét­re­ho­zá­sát az át­élt él­mé­nyek gaz­dag­sá­gá­ból: „A szel­lem ere­jé­nek a rá­kény­sze­rí­té­sét az anyag­ra. A mű­nek az egész em­be­ri­ség sor­sát kell ma­gá­ba zár­nia és hor­doz­nia.”
El­ső mo­nu­men­tá­lis al­ko­tá­sát Belon Gel­lért meg­hí­vá­sá­ra Sükösdön ké­szí­tet­te 1950-ben. A szen­tély káp­rá­za­tos ví­zi­ó­ja Krisz­tus ki­rály­sá­gá­ról ma is ere­de­ti fé­nyé­ben tün­dö­köl. Kopp Je­nő, a kor nagy te­kin­té­lyű mű­vé­szet­tör­té­né­sze ki­tö­rő lel­ke­se­dés­sel üd­vö­zöl­te „Prokop Pé­ter új, bá­tor hang­ját, amely hal­lat­la­nul mély­ről jö­vő, ezer­ár­nya­la­tú hang. (…) Nagy hi­va­tás vár rá az új ma­gyar egy­ház­mű­vé­szet fel­vi­rá­goz­ta­tá­sá­ban.”
Prokop Pé­ter a kö­vet­ke­ző öt­ven­há­rom év­ben ele­get tett e vá­ra­ko­zás­nak. Ezt iga­zol­ják a ró­mai Pá­pai Ma­gyar In­té­zet 1958-ban ki­fes­tett ká­pol­ná­já­nak fal­ké­pei, a Szent Ist­ván Za­rán­dok­ház ká­pol­ná­ja (1967), a Prima Porta-i nő­vé­rek temp­lo­ma (1969), a fatimai Szent Ist­ván-ká­pol­na üveg­ab­la­kai (1970) és men­­nye­ze­ti mo­za­ik­ké­pe (1993), il­let­ve az Egye­sült Ál­la­mok­ban a már em­lí­tett együt­te­sek, hogy csak a leg­ki­emel­ke­dőb­bek­ről szól­junk.
A nagy­sza­bá­sú mű­vek mel­lett sok száz táb­la­kép jel­zi mű­vé­sze­té­nek ki­bon­ta­ko­zá­sát. Leg­na­gyobb ré­szük ha­za­ke­rült. Ál­lan­dó nagy ki­ál­lí­tá­sa lát­ha­tó Ka­lo­csán, az ér­se­ki kincs­tár­ban és Cse­pe­len, a Szent Jó­zsef ott­hon­ban, ahol 1999-től ha­lá­lá­ig élt. Mű­vé­szi mun­kás­sá­gát az ál­lan­dó meg­úju­lás jel­lem­zi, bel­ső ví­zi­ó­i­nak mi­nél ki­fe­je­zőbb, tö­ké­le­te­sebb mű­vé­szi meg­je­le­ní­té­se ér­de­ké­ben.
1977-től az ecset mel­lett a tol­lat is nagy él­ve­zet­tel for­gat­ta. Afo­riz­mái, tö­mör hely­zet­ké­pei se­gí­tik az ol­va­sót „fel­fe­dez­ni a ba­rack­mag­ban az Élet cso­dá­ját”. 1997-ben tag­jai kö­zé vá­lasz­tot­ta a Ma­gyar Író­szö­vet­ség, 2003-ban pe­dig a Ma­gyar Köz­tár­sa­sá­gi Ér­dem­rend Lo­vag­ke­reszt­je ki­tün­te­tés­ben ré­sze­sült.