Fotó: Lambert Attila
Csókay Károly 1926. december 7-én született Mosonban. A kalocsai jezsuita Szent István Gimnáziumban érettségizett 1944-ben, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult, ahol 1949-ben vegyészdiplomát szerzett. Még az év szeptemberében elhagyta Magyarországot, és a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetemen kezdte meg tanulmányait a kémiai doktorátus megszerzésére. 1950. szeptember 22-én kérte felvételét a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományába. A noviciátus éveit Belgiumban (Arlonban) töltötte, ahol 1952-ben fogadalmat tett.
1952 és 1954 között filozófiai tanulmányokat végzett a rend főiskoláján, a ma Leuvenhez tartozó Egenhovenben. Ezt követően 1954-ben Spanyolországba helyezték, ahol a barcelonai rendi kollégiumban magiszter lett, majd 1955 és 1958 között Oñában teológiát tanult. 1957. július 30-án szentelte pappá Loyola-Azpeitiában Benjamín de Arriba y Castro bíboros, Spanyolország prímása.
Elöljárói ezután Dél-Amerikába küldték. 1959-ben Kolumbiában végezte el a terciát, majd lelkipásztorkodni kezdett. 1959-ben kezdte meg missziós munkáját Chilében, ahol az ország déli részén, Concepción környékén két éven át kis falvakban dolgozott népmisszionáriusként. Ezt követően öt évig Chuquicamatában szolgált bányalelkészként, és prefektus, illetve tanár volt a plébánia ipari iskolájában. Nyaranta a bolíviai határ menti kénbányákban végzett missziós szolgálatot.
1967 és 1975 között a dél-amerikai ország fővárosában, Santiago de Chile nyomorövezetében volt lelkipásztor, ahol templomot építtetett, új plébániai közösséget szervezett, és ellátta a kis létszámú magyar közösség lelkipásztori szolgálatát, ami segítette őt abban, hogy megőrizze anyanyelvét.
Ádám János provinciális kérésére 1975-ben Kanadába, Montrealba ment, ahol a magyar plébánián káplánként szolgált Chilla Raymond SJ plébános mellett, s eközben hét éven át a fiúk cserkészcsapatának parancsnoka volt. 1985-ben Csókay atya fél évet töltött Courtland városában mint a Szent László-templom plébánosa, majd 1986 és 1993 között ismét Montrealban szolgált a Magyarok Nagyasszonya-egyházközség lelkipásztoraként. Itt megszervezte a Cursillót és az egyházközség lelki „megújulását”, valamint a Jézus Szíve Szeretetszolgálatot.
Magyarországra 1993-ban tért vissza, amikor elöljárója, Nemesszeghy Ervin kérésére a Mária utcai ház minisztere lett, emellett segítette a lelkipásztori munkát és a hitoktatást. 1994 tavaszán Ungváron és környékén szolgált, majd májusban visszatért hazánkba, és a miskolc-avasi déli jezsuita plébánián először káplán, majd 1994 és 1999 között plébános volt. Megszervezte az iskolai hitoktatást, együttműködött a jezsuita gimnáziummal, gondoskodott a szegényekről és a betegekről, a világi híveket bekapcsolta a közösség életébe.
A 2003-as esztendőt Püspökszentlászlón töltötte, ahol lelkigyakorlatokat kísért. 2004 és 2009 között ismét miskolci plébánosként részt vett a Cursillo mozgalom papi szolgálatában, illetve más plébániákon helyettesített vagy lelkinapokat tartott.
Lelkipásztori munkája mellett könyveket fordított magyarra, így Hurtado Szent Albert kortárs jezsuita egyik összefoglaló művét, a Fényt ad életednek című kötetet, valamint Ignacio Larrañaga Mária csendje című könyvét. Chilei lelkipásztori munkájáról szól az Egy magyar hithirdető Chilében című visszaemlékezése.
Jelenleg nyugdíjas kisegítő papként szolgál Miskolcon.
Arról, hogy mit jelent számára jezsuitának lenni, így vallott korábban: „Úgy éreztem, Urunk, Jézus arra hívott, hogy jezsuita legyek, ezért kértem felvételemet a jezsuita rendbe. Célomnak tekintettem, hogy Urunk, Jézussal közeli kapcsolatban éljek, és segítsem embertársaimat, hogy ők is megismerjék Isten irántuk való szeretetét, ami Krisztus Urunk értünk való áldozatában mutatkozott meg. Hálát adok Istennek, hogy jezsuita lehetek, és testvéri közösségben élhetek, és itt szolgálhatom Urunk, Jézus egyetemes Egyházát, fogadalmaink szellemében.”
Veres András a díj átadásakor hangsúlyozta: Csókay Károly személyében egy olyan jezsuitát tüntetnek ki, akit az Úristen nemcsak hosszú élettel, hanem csodálatra méltó tetterővel és lelkiséggel áldott meg. Mindaz, amit Magyarországon is tett rendjéért és az Egyházért, összefüggésben van a sok év alatt Dél-Amerikában összegyűjtött tapasztalataival, amelyeket itthon is igyekezett átültetni a plébániai életbe – méltatta a kitüntetett szerzetest a püspöki konferencia elnöke.
A jezsuita szerzetes laudációját Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára olvasta fel. Az eseményen részt vett Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök és Csókay András idegsebész, a Honvéd Kórház osztályvezető főorvosa, a díjazott unokaöccse.
