Mostanság viszont sokan áldoznak, fiatalok is, férfiak is. De mennyien gyónnak…?! És hol vannak azok, akik régen gyóntak? Olyan öregek, akik egykor még bérmálkoztak is, de azután az élet, a „rendszer" messze sodorta őket Istentől. Mennyien jöhetnének kiengesztelődni Istennel, felebaráttal…
Elvilágiasodott korunkban sokaknak segíthetne a hitükben állhatatosak példája, ha megszívlelnék Szentatyánk és elődei gyakran kifejezett óhaját: gyónjunk többször, gyónjunk gyümölcsözőbben! Legyen életünk – a gyónás által is – folytonos gyógyulás esendőségünkből. Legyen minden gyónásunk egy-egy bátor előbbre lépés a szeretet útján. A katolikus egyház katekizmusa segítségével frissítsük fel ismereteinket „a bűnbánat és bűnbocsánat” szentségéről!
A megtérés szentségével válaszolunk az Úr első felhívására: „térjetek meg”! Belátjuk: rossz úton jártunk, vissza kell fordulnunk. Rádöbbenünk: e tévelygéssel tudva és akarva megszegtük a fölséges Isten parancsát. Istenre és érettünk, a bűneink miatt áldozattá lett Fiára gondolunk. Sajnálkozunk, megdöbbenünk, jóvátételt és engesztelést ígérünk. Szakítunk a bűnnel és a bűnre vezető alkalmakkal.
A bűnbánat szentségével kapcsolatban leginkább a gyónásról beszélünk. Az egyháznak adott kulcshatalom bűnünk megvallását kívánja: a papnak tudnia kell, kit oldozhat fel, kit nem. A pap mondja ki Isten helyett a végtelen irgalom megbocsátó szavát. – E szentség számunkra legbiztatóbb, legbátorítóbb elnevezése ez: a bűnbocsánat szentsége. Az áldott béke szentsége ez: kiengesztelődés Istennel, a felebaráttal és önmagunkkal is, hiszen a kegyelem rendet teremtett a szívünkben. Ez a szentség azért is húsvéti, mert a bánkódó, jóra elszánt és papi feloldozásban részesülő hívő – amennyiben kegyelmi halált okozó „súlyos, halálos bűnt kellett bevallania – lelkileg feltámad az istengyermeki életre. Minden gyónásnál megismétlődik a történet: rongyos, züllött, de hazatért fiát önfeledten öleli meg az atya, aki lakomát is készített. Rejtett célzás az az eucharisztikus szent vendégségre.
Egy sebesülés árt egész testünknek. Minthogy a keresztény ember – éppen keresztsége révén – a Titokzatos Test tagjává lesz, bűne nemcsak önmagát sebzi meg, de azt a testet is, amelynek tagja. A megtérés, a bűnbánat és a megbocsátás szentsége viszont gyógyító hatással van a Titokzatos Testre. A bűnösnek tehát nemcsak Istennel, de a Titokzatos Testtel, az egyházzal is ki kell engesztelődnie.
Háromféle bűnbánatot különböztetünk meg. Az első önzésből fakad. Az ember bánkódik valamely rossz cselekedet miatt, mert abból számára valami rossz következett. A valódi bűnbánatnak Istenre kell irányulnia. Ám ez sem tökéletes abban az esetben, amikor Istenre irányul ugyan, de a magunk érdeke szempontjából: mivel bűnömmel Isten büntetését vontam magamra, illetve kockáztattam az Istentől remélt örök boldogságot. Ez a „kevésbé tökéletes bánat”. Ilyen bánat elegendő ahhoz, hogy szentségi feloldozást kapjunk. Mivel ez visszaadja a halálos bűn miatt megszakadt kegyelmi állapotot, a halálos bűnnel megszakadt szeretetkapcsolatot is helyreállítja Istennel. A tökéletes bánat azonban az, amelyet Isten megbántott, végtelen fönsége és szeretete ébreszt a szívünkben. A tökéletes bánat gyónás nélkül is helyreállítja szeretetkapcsolatunkat Istennel. E bánattal tehát gyónás nélkül is üdvözülhet például az a haldokló, akihez nem jut el a feloldozó pap. Egyébként meg kell gyónni – lehetőleg mielőbb! – a súlyos bűnt. Gyakran elhangzó kérdés: miért bántja meg Istent az a bűn, amelyet magunk vagy felebarátunk ellen elkövetünk? Egyrészt azért, mert Isten alkotása vagyunk: melyik alkotót ne bántaná, ha alkotásában kárt tesznek. Másrészt azért, mert Isten igazi Atyaként szeret minket. Egy édesapa nem saját szenvedésének érzi-e gyermeke szenvedését…?
A gyónási „elégtételről" is szólnunk kell – de inkább jóvátételről kellene beszélnünk. Ez többféle lehet: ima, jó cselekedet, lemondás valamiről, böjt, szeretetszolgálat. Ezt a gyóntató – ha kell, megbeszélés után – szabja ki gyónójára. Az elégtétel által valamiképp hasonlóvá válunk az Úr Jézushoz, aki keresztáldozatával adott elégtételt Atyjának bűneinkért. A nagyböjt nem kampány, hanem készület húsvétra. E készület gyónás nélkül, bizony, hiányos. De felkészít és segít a jó gyónás abban is, hogy egész életünk húsvét legyen: feltámadás az Isten iránti áldozatos szeretetre.
