Az elemi iskolát Göllében kezdte, de már Kaposváron fejezte be, mert a gyermekek továbbtaníttatása miatt a városba költöztek. Fekete Istvánnak három húga volt: Ilona, Katalin és Anna. Ott végezte el a polgári, majd a felsőkereskedelmi iskolát is. A polgáriban tanára, Vajthó Jenő felfigyelt diákjára, és egy alkalommal a következőt mondta: „Egy jó tollú van köztetek, a Fekete Pista!” 1917-ben, a Zászlónk című katolikus diáklapban jelent meg az első verse. Katonai szolgálatra is Kaposvárra vonult be. Azután elvégzett egy tartalékos tiszti iskolát, és nyolc évig katonáskodott. Mint katona iratkozott be a debreceni gazdasági akadémiára. 1925-ben átkérte magát Óvárra, és ott fejezte be az akadémiát.
1926-ban végleg leszerelt, és a Baranya megyei Bakócára került segédtisztnek, azaz gyakornoknak Majláth grófhoz. Ott ismerte meg leendő feleségét, Piller Edithet, akit 1929-ben feleségül vett. Ezután Ajkára költöztek, ahol tizenkét évig vezető gazdatiszt lett Nierse Ferenc birtokán. 1930-ban e településen született Edith lánya, 1932-ben pedig István fia. Írói munkássága is ott bontakozott ki. 1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatán A koppányi aga testamentuma című történelmi regényével futott be, mely 1937-ben meg is jelenhetett. Két évvel később a Zsellérek című regényével kiérdemelte az Egyetemi Nyomda Nagydíját. Elbeszéléseit a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők, vadásztörténeteit pedig Kittenberger Kálmán vadászlapja, a Nimród közölte. A háború előtt és alatt még öt könyve jelenhetett meg.
Ajkát 1942-ben hagyta el, és családjával Budapestre költözött. A Földművelési Minisztériumban kapott állást, de 1948-ban eltávolították: elsősorban a Zsellérek, másodsorban mély vallásossága miatt. 1953-ig nem volt állandó munkája. Uszálykísérőként dolgozott a Dunán. Egyedül az Új Ember katolikus hetilaptól kapott írásaiért honoráriumot. 1953-tól Kunszentmártonban tanított egy halászmesterképző iskolában. Itt írta meg Halászat című tankönyvét. 1958-tól a Kis-Balatonnál helyezkedett el, ahol ifjúsági regényén, a Tüskeváron is dolgozott. 1960-ban nyugállományba vonult, és 1970-ben bekövetkezett haláláig mintegy tíz könyvét adták ki. A később megjelent kötetekkel együtt ma közel félszáz művét olvashatjuk. Jókai után a legnépszerűbb magyar írónak tartják. Nemzedékek nőttek fel történetein. Nemcsak író, de költő is volt. Eddig százhatvannyolc versét ismerjük. Írt filmes forgatókönyveket, színdarabokat, s mezőgazdasági, halászati és vadászati szakíróként is számon tartják.
Negyvenöt éve, 1970. június 23-án hunyt el. Először a Farkasréti temetőben búcsúzhattunk tőle, június 25-én. És már tíz éve, hogy földi maradványai végleg hazatértek a szülőfalu temetőjébe. Csecsemőkorukban elhunyt kistestvérei (Antal és Erzsébet) mellett, a Szent Vendel-kápolna tövében talált végső nyughelyet feleségével, Piller Edith-tel és Bogáncs kutyájával együtt. Jókai Anna a Magyar Írószövetség részéről a következő sorokkal zárta búcsúbeszédét:
„Nézem a sötétséget, de látom a csillagokat” – ő írta, ő hagyta ránk ezt a gondolatot. Erre biztat minket, minden rendű és rangú jóakaratú embert. Nem lehet olyan sötét, hogy ne keressük a felhők mögött a csillagok rezzenéstelen fényességét… Nyugodjanak békében csontjai – de lelke igenis járjon közöttünk, nyugtalanítóan, termékenyítően és vigasztalóan.”
Nincs még egy magyar író, akinek annyi emlékhelye volna, mint Fekete Istvánnak. Négy helyen találunk emlékmúzeumot az országban: Gölle, Dombóvár, Ajka, Kis-Balaton (Diás-sziget). Keszthelyen tavaly avatták fel a Matuláriumot, ahol Túri-Török Tibor szobrász alkotásai is megtekinthetők. Folyamatban van a bakócai emlékszoba megvalósulása is. Számtalan emléktábla hirdeti azokat a helyeket, ahol életében megfordult. Itt jegyezném meg, hogy szülőfalujában és Kaposváron két-két emléktáblát is avattunk emlékére és tiszteletére. Legutóbb a Balatonfenyveshez tartozó Imre-majorban, 2013-ban lepleztük le emléktábláját. Több tucat iskola, vadásztársaság és óvoda is viseli nevét. Öt településen láthatjuk bronz-, illetve kőszobrát: Dombóváron, Göllén, Ajkán, Ádándon és Bakócán.
Fontos adat az is, hogy 2013-ban eladták a tízmilliomodik Fekete István-kötetet. Könyveit az orosztól a németen, angolon és az eszperantón át a vietnamiig mintegy tizenkét nyelvre fordították le. Több művét megfilmesítették.
Elfogultság nélkül vallom, hogy Fekete István író munkássága, példás élete igazi hungarikum!
