Az Ukrán Ortodox Egyház önállóvá válásáról

Az Anadolu török hírügynökség beszámolója szerint Emmanuel metropolita azt is kijelentette: az Ukrán Ortodox Egyház különválásának folyamatával kapcsolatos döntés ezennel véglegessé vált, az ukrán kérelmet helyénvalónak találták.
A konstantinápolyi szinódus október 9. és 11. között ült össze. I. Vartholomeosz (Bartholomaiosz, Bertalan) konstantinápolyi egyetemes pátriárka már október 9-én úgy nyilatkozott a T24 török hírportálnak: „még az előkészületi fázisban vagyunk, de az ukrán egyház elnyeri függetlenségét; a patriarkátus két képviselője Ukrajnában tartózkodik”. A BirGün török kormánykritikus napilap azt írta az internetes oldalán, hogy a konstantinápolyi patriarkátus két képviselője október 10-én visszatért Isztambulba, és megtartotta előadását a szinóduson, amely ezt követően úgy határozott, hogy mindhárom ukrán ortodox egyházat elismeri, azt a kettőt is, amelyet Moszkva nem.
Petro Porosenko ukrán elnök április 17-én jelentette be, hogy aláírta azt a hivatalos megkeresést, amelyben Vartholomeosz pátriárkát arra kéri, nyilvánítsa az Ukrán Ortodox Egyházat autokefállá, azaz Moszkvától független, egységes nemzeti ortodox egyházzá. A szabályok szerint a minősítést azon ország államfőjének, illetve egyházi vezetőinek kell kérelmezniük, ahol a szóban forgó egyház működik. Amennyiben az ortodox egyházak között nincs konszenzus, a döntéshozatal a konstantinápolyi pátriárka jogköré­hez tartozik.
Ukrajnában jelenleg egy alapvetően két patriarkátusra szakadt ortodox egyház működik (moszkvai és kijevi patriarkátus), valamint egy jóval kisebb, a hívek kevesebb mint három százalékát tömörítő felekezet, Ukrán Autokefál Ortodox Egyház néven. A moszkvai patriarkátus nem ismeri el a két másik függetlenségét, mindkettőt szakadárnak tekinti, vezetőiket kiátkozással büntette. A konstantinápolyi szinódus most visszavonta mind a Filaretre, a kijevi patriarkátus alá tartozó Ukrán Ortodox Egyház metropolitájára, mind a Makarijra, az eddigi Ukrán Autokefál Ortodox Egyház metropolitájára kimondott egyházi átkot. A határozattal helyreállították papi, valamint hierarchikus rangjukat is.
Petro Porosenko ukrán elnök üdvözölte a konstantinápolyi szinódus csütörtökön hozott döntését, amely szerint folytatódik az Ukrán Ortodox Egyház különválása az orosztól. „Megkaptuk az autokefalitást, és a gyűlés után az egységes ukrán egyház vezetője megkapja a tomoszt (bullát, hivatalos egyházi iratot)” – fogalmazott az államfő a hivatalos honlapján nyilvánosságra hozott közleményében.
Filaret kijevi pátriárka a Kijevben tartott sajtótájékoztatóján elmondta, a következő lépésként egyesítő gyűlést tartanak, s azt követően a már egységes ukrán nemzeti egyház megkapja a tomoszt az autoke­falitásról. Kijelentette, hogy az egységes ukrán ortodox egyház létrejötte után is működhet más ortodox egyház Ukrajnában. Hozzátette azonban, hogy a moszkvai patriarkátus azon egyházkerületei, amelyek nem csatlakoznak az egységes ukrán egyházhoz, többé nem nevezhetik magukat ukrán egyháznak, hanem ukrajnai orosz egyháznak kell hívniuk magukat.
Az UNIAN ukrán hírügynökség a tudósításában kiemelte, hogy a tomoszt a szinódus mostani ülésének végeztével még nem kapta meg az ukrán egyház, azaz Vartholomeosz konstantinápolyi pátriárka folytatja a bulla megadásának procedúráját. A tomoszt csak az egyházegyesítés után kapja meg az Ukrán Ortodox Egyház.
Ukrán híradások szerint a kiátkozások visszavonása mellett érvénytelenítették azt az 1686-os szinódusi levelet is, amelyben a kijevi metropóliát (érsekséget) a moszkvai patriarkátus alá rendelték. Ez a levél felhatalmazást adott a moszkvai pátriárkának a kijevi metropolita kinevezésére a helyi püspökök gyűlésén hozott döntés alapján. Az egyházi tanács egyúttal bejelentette azt a szándékát, hogy a kijevi fő egyházterületet visszatérítse a konstantinápolyi patriarkátus joghatósága alá.
Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter egy, az Ukrajinszka Pravda hírportálon megjelent cikkben rámutatott: Konstantinápoly az akkori gazdasági, biztonságpolitikai helyzetben arra kényszerült, hogy az ukrán egyház vonatkozásában – ideiglenesen – átadjon Moszkvának bizonyos rendelkezési jogokat, de sohasem mondott le az ukrán egyház fölötti kánoni jogáról. Moszkva visszaélt a helyzettel, és törvénytelenül annektálta az ukrán egyházat. Az Ukrán Ortodox Egyház a 988-ban történt megalakulásakor a konstantinápolyi patriarkátus kánoni területéhez került. A kijevi patriarkátus szerint mind a mai napig nem Moszkva, hanem Kostantinápoly kánoni területéhez, vagyis joghatósága alá tartozik. Ezzel nem ért egyet az Orosz Ortodox Egyház és az Ukrajnában működő, Moszkvához hű ortodox egyház sem. A levél érvénytelenítése egyúttal azt is jelenti, hogy az Orosz Ortodox Egyház nem gyakorolhat anyaegyházi jogokat az ukrán fölött, és így az autokefalitás ügyében a döntés egyértelműen Konstantinápolyt illeti meg.
A konstantinápolyi patriarkátus a szinódus végén kiadott közleményében óva intett az ukrajnai templomfoglalásoktól és mindenféle erőszakos cselekménytől.

* * *

Kirillnek, Moszkva és egész Orosz­ország pátriárkájának sajtótitkára, Alekszandr Volkov október 11-én így nyilatkozott: „Az egyházszakadást legalizálta a konstantinápolyi patriar­kátus azzal, hogy érvénytelennek minősítette a nem kánoni ukrán egyháznak a moszkvai patriarkátus általi kiátkozását, ami jóvátehetetlen következményekhez vezet a világ ortodoxiája számára. Konstantinápoly a döntéseivel átlépi a vörös vonalat, és katasztrofálisan megsérti a világ ortodoxiájának egységét.” A szóvivő a Szpasz orosz egyházi tévécsatorna október 11-i esti adásában arra figyelmeztetett, hogy az Orosz Ortodox Egyház kénytelen lesz megszakítani az eucharisztikus közösséget a konstantinápolyi pat­ri­ar­­kátussal, és más lépéseket is megtenni.
Igor Jakimcsuk, a moszkvai patri­arkátus egyházközi külkapcsolatokért felelős osztályának titkára a Rosszija 24 hírtelevíziónak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy egyháza a történtekre „a leghatározottabb és legkeményebb választ” fogja adni Konstantinápolynak.
Hilarion volokolamszki metropolita, a moszkvai patriaráktus külügyi osztályának vezetője szeptember 16-án leszögezte: az Orosz Ortodox Egyház nem ismeri el a konstantinápolyi pátriárka joghatóságának felsőbbségét. Hangot adott meggyőződésének, hogy I. Vartholomeosz nem avatkozhat be az egyes ortodox egyházak belügyeibe, ezen egyházak felkérésére csak koordinálhatja bizonyos közös ügyeiket.
Az orosz ortodox szinódus szeptember 14-én úgy határozott, hogy az Orosz Ortodox Egyház kivonul a konstantinápolyi patriarkátus irányította szervezetekből, és megszünteti a közös főpapi liturgiákat. A tanács arról is döntött, hogy Kirill pátriárka többé nem említi meg a szertartások során Vartholomeosz nevét, de az eucharisztikus közösség még nem szakad meg a két ortodox egyház között. (Október 15-én ennek megszakításáról is döntöttek.)
Moszkvában tartanak attól, hogy újabb erőszakhoz és a vagyonmegosztás körüli bonyodalmakhoz, templomfoglalásokhoz vezet, ha az 1990-es évek elején megalakult „szakadár” ukrán egyház önállóságot kap. A moszkvai patriarkátus érvelése szerint a joghatósága alá tartozó ukrajnai ortodox egyház mind a hívek, mind a templomok számában messze meghaladja az elszakadni és önállóvá válni kívánó helyi egyházat. Ukrajnában közölt adatok szerint viszont azok a hívek vannak többen, akik el akarnak szakadni az Orosz Ortodox Egyháztól.
Az ortodoxia tizenöt autokefál (saját fejű, önálló) részegyházra oszlik, négy ősi patriarkátus, valamint önálló nemzeti egyházak alkotják. Központosított egyházszervezete nincs. A Törökország és Görögország területén már csupán néhány ezer hívőt számláló, de a tengerentúlon másfél milliós lélekszámúra becsült közösséget összefogó konstantinápolyi patriarkátus tiszteletbeli elsőséget élvez a többi ortodox egyház között, vezetője az ortodox papság szemében „első az egyenlők között”, ám fennhatóságának mibenlétét a világ legnépesebb, mintegy 150 millió hívőt számláló ortodox egyházát irányító Moszkva vitatja.
Az Orosz Ortodox Egyház azzal vádolta meg az 1991-ben pátriárkává választott Vartholomeoszt, hogy „ortodox pápának” tekinti magát. A moszkvai patriarkátus azt is sérelmezi, hogy Konstantinápoly a bolsevik forradalom után nyilvánította magát a tengerentúli egyházterületek vezetőjévé, és hogy az elmúlt évtizedekben a posztszovjet térség több régiójában is „önhatalmúlag” megerősítette a befolyását.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..