Az ötszázegyedikről
nem szólt a fáma,
így nem fáj senkinek
keserves láng-halála.
Versíró asszony volt,
a Walest igába
hajtó angolok
akár „bardess”-nek
hívhatták volna őt,
de még szavuk se volt rá.
A szőke-rőt
hajának fátyla
mögül halkan éneklő,
lantjának oltalmába
húzódó, nevenincs walesi nőt
úgy perzselték hamuvá,
mintha rongy volna,
vagy gyilkos beléndek,
pedig, (ha jól figyelsz,
még fel-felcsendül
a hálátlan Időben!)
kristályos-tisztán, s igazul
patakzott ajkáról az ének.