Fotó: Berta Gábor
Spányi Antal megyéspüspök Győri Balázs István akolitust diakónussá, Lindmayer Miklós, Mészáros Barnabás, Mitrovics Zsolt, Sisa István Lénárd diakónusokat pedig áldozópappá szentelte. Az ünnepre az egyházmegye papsága, a szemináriumi elöljárók és a szerzetesek mellett nagy számban érkeztek hívek, hozzátartozók, rokonok és barátok, hogy együtt imádkozzanak a szentelendőkért és a jubiláns papokért.
„A pap- és diakónusszentelés az Egyházban mindig ünnepnek számít” – mondta bevezetőjében Spányi Antal püspök, majd megköszönte a szemináriumi elöljáróknak és a tanároknak, hogy az évek során nemcsak a tudományokban, hanem lelkiekben is gazdagították a szentelendőket.
A szentmisébe illesztett diakónus- és papszentelés szertartása a jelöltek bemutatásával és kiválasztásával kezdődött. Hajdú Ferenc helynök – a hagyományoknak megfelelően – kérte a megyéspüspöktől a szentség kiszolgáltatását. A főpásztor méltónak találta a kiválasztottakat az áldozópapság és a szerpapság rendjére.
Beszédében Spányi Antal hangsúlyozta: amikor az Egyház elfogadja egy fiatalember jelentkezését, és felveszi a papnövendékei közé, megkezdődik a képzése, hogy évek múlva Krisztus papja lehessen. A növendék biztos tanítást kap arról, hogy mit vár el tőle az Egyház, milyennek akarja látni azt az embert, aki Krisztus, az örök pásztor munkatársa akar lenni. „Fontos, hogy ezt a tanítást meghalljuk, szívünkbe és lelkünkbe zárjuk, életünkben megvalósítsuk. A szentelendők akarjanak egyre inkább hasonlítani Jézus Krisztushoz, a hívek pedig imádkozzanak azért, hogy ez Isten kegyelmével sikerüljön nekik, s ne csak megmaradjanak a papságban, hanem Isten akarata szerint éljenek, megtalálják az életszentség útját, és szentként vezessék a szentek közösségébe a rájuk bízott híveket – mondta a püspök. – A pap tanítói hivatása, hogy hirdesse Isten igéjét, amelyet személyes életében is elfogad, és követni igyekszik. A tanítás, amit szóval és példamutatással átad, lelki táplálék a híveknek, építi Isten Egyházát. Átadni a hitet annyi, mint fölfedni és elmélyíteni a keresztény hivatástudatot, az üdvözülés titkát. Ebben a felelősségteljes szolgálatban a pap a püspökével szoros kapcsolatban hirdeti az evangéliumot, vezeti Isten népét, s gondja van az istentiszteletre, elsősorban Urunk áldozatának vasárnapi megünneplésére.”
A főpásztor hangsúlyozta, hogy a szentelés Prohászka Ottokár sírja közelében zajlik, aki Magyarország apostola és tanítója volt, megújította a magyar papnevelést, valamint a papság, a hívek és az Egyház lelkületét is. „Isten terve váljék valóra bennetek. Krisztus Urunk senkinek sem ígért könnyű utat, de azt megígérte, hogy aki követi őt, aki keresztjét hordozva a nyomában jár, az célba fog érni, s vele együtt megérkezik az atyai ház örömébe” – mondta a szentelendők felé fordulva a megyéspüspök.
A homília után Spányi Antal arra kérte a szentség felvételére készülőket, hogy a hívek előtt erősítsék meg szándékuk komolyságát, és tegyék meg ígéretüket. Majd kézrátétele és felszentelő imája által kérte a Szentlelket az életükre. Az imádság után a paptársak liturgikus ruhába öltöztették a fölszentelteket, és az evangéliumoskönyv ünnepélyes átadása után a papság békecsókot váltott velük. A pap testvérek áldása, valamint a stóla és a miseruha felvétele után a krizmával való megkenés következett. A felszentelt áldozópapok megkapták szolgálatuk eszközeit: az ostyát a paténán és a borral megtöltött kelyhet. Az újonnan szenteltek ezután már a főpásztor mellett végeztek oltárszolgálatot a szentmise bemutatásában. Spányi Antal püspök a szentmise végén köszönetet mondott mindazoknak, akik a fölszenteltek útját segítették, és kérte a Prohászka Imaszövetség tagjait, hogy továbbra is imádkozzanak új papi hivatások születéséért.
Az egyházmegye papsága és a hívek nevében köszöntötte a jubiláns papokat, a rubinmisés Makó Dávidot, a gyémántmisés Harangozó Imrét és az aranymisés Záborszky Kálmánt, akik ebben a szentmisében adtak hálát szolgálatuk kegyelmeiért. A főpásztor megköszönte hűségüket, hosszú szolgálatukat, imáikat és azt, hogy egyszerűségben és szeretetben végezték kötelességüket, mindig engedelmeskedve az Egyháznak, az Atya akaratának.
Az ünnepi szentmise után az újmisés papok először a püspököt, majd minden jelenlévőt megáldottak. A papszentelés a jubiláló lelkipásztorok áldása után a főpásztor záróáldásával ért véget.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
