A küldöttséget Takács Nándor akkori székesfehérvári püspök vezette. Minden magyar egyházmegye egy papot delegált. A kezdeményező egri egyházmegyét Antalóczy Lajos atya képviselte, aki azóta az örökkévalóságba költözött. A szombathelyi egyházmegye képviseletében – mint akkori irodaigazgató – a jelenlegi veszprémi érsek úr, Márfi Gyula volt jelen. A Ferihegyi repülőtéren még egy rövid köszöntéssel és énekkel búcsúztattuk a Szűzanyát. Néhány óra múlva a gép Lisszabonban leszállt, és ott Kondor Lajos atya várt bennünket, hogy autóbuszon Fatimába jussunk. Október 12-én este a Szűzanya szobrát átvette a fatimai püspök. Ezt követte a rózsafüzér, majd a hatalmas téren megindult a több százezres körmenet. A Szűzanya szobra mellett kétoldalt a tizennégy magyar egyházmegye képviselője haladt, kezükben nemzetiszínű szalaggal átkötött hatalmas gyertyával, a szalagon pedig az egyházmegye neve. Az éjszakai szentmisén majdnem egymillió ember vett részt. Nagy élmény volt! Másnap, október 13-án nagy hívősereggel végigjártuk a Magyarok Kálváriáját – mert itt csak a magyaroknak van kálváriájuk -, amelyet évenként több millió ember látogat. Ez megfelel annak az útnak, amelyet a három kis pásztorgyerek napról napra végigjárt nyájával. Minden stációnál letettünk egy-egy nagy, égő gyertyát, az egyházmegye megjelölésével. A tizenötödik stáción, amelyet Keszthelyi Ferenc váci püspök úr szentelt fel, és Krisztus feltámadását ábrázolja, büszke márványtábla hirdeti: Építtette a lajosmizsei egyházközség, plébánosának, Asztalos Józsefnek a vezetésével – Magyarország feltámadásáért. A Szent István-kápolnában szabadtéri szentmisével fejeztük be a magyarok keresztútját. A kápolna színes üvegablakairól – amelyeket Prokopp Péter pap festőművész készített – bizakodva nézett ránk a magyar szentek galériája, mintha azt mondanák: legyetek ti is tiszták, hősök, szentek, mert csak így menthetitek meg Magyarországot. A záró szentmise végén, a celebráló Takács Nándor püspök úr leült a harmónium mellé, és elkezdte játszani az ősi magyar Mária-éneket és a himnuszokat. A hatalmas hívősereg kint a templom előtt és bent a kápolnában lelkesen és önfeledten vele énekelt, és mindnyájunk szeme megtelt az öröm könnyeivel. Én ott álltam néhány lépésre a Magyarok Nagyasszonyának fehér márványszobra előtt, amit egy portugál művésznő készített. A Nagyasszony fején Szent István koronája, lábánál a magyar címer, melyen a Kisjézus áll. Bizalommal tekint fel édesanyjára, és kicsi ujjával figyelmezteti: „Ne feledkezzél el szegény magyarokról!” Nem restellem, az arcomon végigfolytak a könnyek.
Kubinyi Márton
