Elviszünk magunkkal minden szépet, nemeset, értékeset, amelyekkel csak rendelkezünk, és letesszük az ünnepi asztalra hálából, köszönettel a nagy Alkotónak, aki felruházott bennünket olyan képességekkel, hogy értéket alkossunk, őrizzünk, közvetítsünk. A budapest-belvárosi, Váci utcai templom közösségét is ez a szándék vezette a virrasztás szent éjszakáján. A liturgikus ruhák ékessége, az égő gyertyákkal vonuló körmenetek rendje, a felolvasások szép magyarsága, a Glóriára felhangzó orgona, a harang és a csengő zengése, a virágdíszét visszanyerő oltár látványa, a tömjén illata mind-mind válasz, a világ visszhangja volt a diakónus kijelentésére: „Íme, tovatűnt a bűnnek árnya.” Ezt az örömet sugározták a tiszta gyermekhangok, és a hívek egész közösségének éneke is, hiszen: „Halál mérgét megtiportad, mennyországod megnyitottad.” A hívek, akik megtöltötték a templomokat azon az estén, a Váci utcait és a többit, szerte a világon, ezt az örömhírt vihették magukkal otthonukba, és adhatták tovább embertársaiknak.
Pollich Júlia, Budapest
Vendégünk volt Maczkó Mária
Azt hiszem, nem volt ember, aki érzéketlen lélekkel tudott volna kimenni a zajos világba a mihálygergei római katolikus templomból vendégművészünk, Maczkó Mária húsvéti koncertje után. Az első mondat, ami igazán megkapó volt számomra, hogy mindenki Isten kegyelméből, feladattal születik a világra. Nem szabad tehát csüggednünk, hisz mindnyájunknak megvan a maga kötelessége, amit teljesítenünk nemcsak kell, hanem érdemes is. S hogy mi mindent tanulhattunk még az eMeRTon- és Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Maczkó Máriától a csodálatos énekek hallatán és az összekötő szövegre is figyelve? – Elsősorban erős hitet, reménységet és rendíthetetlen hazaszeretetet. A hazaszeretetről felemelő érzés énekben beszélni – a honfoglalástól kiindulva Árpád-házi szentjeinkig, Szent István országfelajánlását kiemelve, a Szűzanya- tisztelettel és a Gondviselésbe vetett bizalommal társulva – összegezhetem az énekművész dalait hallgatva. Ahajszálgyökerek tápláló erejével kell kapaszkodnunk a szülőföldhöz, melynek kincseit őrizni és továbbadni emberi kötelességünk. A haza igazi gazdagsága népének hagyománya, tehetsége, szorgalma, kultúrája. A kultúra egyik legszebb virága az éneklés. Az ének a lélek megtartó ereje. Azért van, hogy a szív ne hervadjon. Kitárulkozás, vallomás, így összekötő kapocs is lehet ember és ember között. Az örömről pedig így vall: Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyom saját boldogságom keresését, ezért fontos, hogy másoknak is továbbadjam, amivel, a Teremtő engem megáldott, amint példaképeink, őseink is megosztották velünk kincseiket. Maczkó Máriától a népdalok és vallásos énekek csodálatos gyöngyszemein keresztül igazi magyarságot is tanulhattunk. „Boldog vagyok, hogy magyarul énekelhetek és imádkozhatok.” A koncert a miatyánk népies feldolgozásával zárult, melyet felállva és nagy tisztelettel hallgattunk végig, hogy így is kifejezzük hálánkat Istennek, és köszönetünket az énekesnek. És természetesen köszönet a szervezőknek, valamint Mihálygerge község önkormányzatnak, hogy ilyen felemelően szép léleképítő műsorban részesülhettünk.
Farkas Erzsébet, Mihálygerge
Mértékadó
Régi előfizetője vagyok az Új Ember újságnak. Amikor belelapoztam a Mértékadó című műsorújság IV. évfolyam 7. számába, örömmel láttam a Duna II. Autonómia részletes műsorát. Több műsorújságot is átnéztem, az említett csatorna műsorát azonban egyikben sem találtam. Nagyon szeretem a Duna TV-t, meg a Duna II. Autonómiát, ezek a csatornák műsoraikkal elnyerték tetszésemet. Mert értéket közvetítenek. A többi adó – főként a kereskedelmi csatornák – nem tudnak lekötni. Amióta új műsorszerkezete van az mr1 (azelőtt Kossuth) rádiónak, ezt sem szeretem hallgatni, nem beszélve az mr2 (régi nevén Petőfi) rádió műsoráról. Hát ennyire igénytelenek lettünk? Emlékszem, amikor az 1956-os forradalom idején így jelentkeztek: „itt a szabad Kossuth rádió”, most meg „emeregy” – hát eredj! Nagyon köszönöm a Duna II. Autonómia részletes műsorát. Munkájukra Isten áldását kérem.
Nagy János, Csépa
