Bábel érsek úr Pázmány Péter esztergomi érsekre is emlékeztetett, akinek egyházmegyéje éppen a mai Szlovákia területe volt. A nagy főpap elrendelte a papoknak, hogy ahol szlovákok élnek, ott mindig anyanyelvükön tanítsanak. A kalocsai érseki könyvtárban máig látható Patachich Gábor kalocsai érsek 1738-ból való, háromnyelvű magyar-horvát-német szertartáskönyve, amely szintén ennek a nyelvi nagyvonalúságnak a bizonyítéka. „Szabad legyen egy mai személyes példával élnem, amikor ennek folytatását a mi egyházmegyénkben megvalósítom – folytatta Bábel érsek. – Bár elenyésző számban élnek Duna menti svábok és bunyevácok a magyar hívekhez képest, de minden évben a székesegyházban is ünnepi liturgiában megtartjuk az anyanyelvi szentmisét, amelyen részt veszek. A saját templomukban pedig, amikor igény van rá, ugyancsak tehetik ugyanezt a hívek. Van olyan nemzetiségi falu, ahol először mindig saját nyelvükön köszöntenek a hívek. Ha egy állampolgár őrzi és gyakorolhatja hivatalosan anyanyelvét és mellette beszéli az állam hivatalos nyelvét, az minden országnak csak gazdagságot jelent.” Családommal és számos ismerősömmel magam is ott szoktam lenni ezeken az anyanyelvünkön mondott szentmiséken, mert mi, idősebbek még mindig bunyevácul imádkozunk legszívesebben, ahogy nagyanyánktól tanultuk. És örülök, hogy ha beszélni már sajnos csak alig, de imádkozni azért tud nagyszülei nagyszüleinek nyelvén az unokám.
Kralics Jánosné
Szent Pál nyomában
Hónapokon keresztül, január 25-től június 29-ig izgalmat jelentett számomra az Új Emberben a Pál-forduló című rejtvények megfejtése. Köszönet érte. És most még azért is, hogy holnapután útra kelhetek a görögországi Szent Pál-zarándoklat résztvevőivel. Nagy öröm volt, amikor megláttam a nevem az első díjnál. Megérte a sok búvárkodás és utánajárás.
Németh Roland
Rábafüzes
