Én még úgy tanultam, hogy egy újmisén való részvételért érdemes egy csizmát elkoptatni. Most azonban gyalog már nem tudok ilyen nagy utakat megtenni. A jubileumokról szóló beszámolóik juttatták eszembe azoknak a lelkipásztoroknak az emlékét, akiket magam is ismertem, és akik már az örökkévalóságban ünnepelnek. Június 21-én ünnepelték volna pappá szentelésük 50. évfordulóját a szombathelyi egyházmegyében szolgált atyák: Végh József ivánci plébános, Varga Antal pecöli kanonok és Szilvágyi János szalézi szerzetes. Emlékezzünk rájuk! Hálát adunk értük a Jóistennek mindazok nevében, akik ismerték őket. Isten fizesse meg nekik mindazt, amit papi életük során hirdettek, példájukkal vezettek bennünket. Áldott emléküket lelkünkben őrizzük!
Somogyi Margit
Pápóc
Magyar papszentelés Passauban
Magyarok számára rendkívüli esemény színhelye volt a 602 éves passaui Szent István-dóm, ahol magyar papot szentelt Wilhelm Schraml passaui püspök június 27-én. Czuczor Balázs, a veszprémi egyházmegye kispapja Rómában végezte tanulmányait, ahova felszentelése után újra visszatér. A nagy eseményen együtt ünnepeltek vele családtagjai, barátai, valamint magyarországi, németországi és római hívek.Balázs atya újmiséjét a magyarok számára oly kedves helyen: a niederburgi kolostorban, a Boldog Gizella sírjánál lévő kápolnában tartotta, ahol a szentbeszédet a testvérváros, Veszprém szemináriumának rektora, Varga István mondta először magyar, majd német nyelven. A szentmise után az első újmisés áldásra közvetlenül Gizella királyné sírja mellett került sor, ami nagyon meghatotta mind a magyar, mind a német híveket.
Czuczor Balázs veszprémben kezdte a szemináriumot, majd főpásztora előbb a bajor testvérvárosba, majd Rómába küldte tanulmányai folytatására. Két évvel ezelőtt Schraml püspök indítványozta, hogy magyar lelkészként a a passaui egyházmegyében vállaljon papi szolgálatot, ezért itt került sor a szentelésre. Az újmisés korán felfedezte magában a papi hivatást, gimnáziumi tanulmányait kisszeminaristaként végezte a váci piaristáknál. Papi jelmondata: „Isten a szeretet” (1Jn 4, 16). Mint mondja, mindig nagyra becsülte Vianney szent Jánost. „Külön ajándék, hogy a papok évében minden pap elé példának állította őt a Szentatya, és engem pedig épp ebben az évben szenteltek fel.”
Hogy végül is hol áll majd aktív lelkipásztori szolgálatba, az később dől el, főpásztora ugyanis Rómába küldte, hogy tovább folytassa tanulmányait.
Buzásné Patyi Judit
Sokat tanultunk tőle
Nemrég múlt el a pedagógusnap. Most is gondoltam, legalábbis gondolhattam volna. Mert ha személy szerint nem jut is eszembe, „hatását” tekintve velem, bennem van. Nagyon sok mindent tanultam ugyanis tőle. Gyors- és gépírásra oktatott, több mint negyven évvel ezelőtt. És még mi minden másra: történelemből, magyarból. Október elején csak tőle hallottunk az aradi vértanúkról az iskolában. Gyakorlatként sokszor íratott velünk nemes irodalmi szövegeket, és valahogy mindig szakított időt arra, hogy rávilágítson, mit is tanít nekünk az író, a költő. Emberséget kaptunk tőle: a munka örömét, a kötelességteljesítés erkölcsét. Januárban jártam nála legutóbb – néhány napja derült ki, hogy utoljára: pár napja temették el szegény Ilonka nénit. Ez az élet rendje, kilencvenöt évet élt. Következetes volt, szigorú, elvárta tanítványaitól a pontosságot, a tisztességet – de úgy, hogy már diákként is becsültük őt ezért. Mintha éreztük volna: az becsül minket is, aki elvárja, hogy a jobbat adjunk magunkból. Ilonka néni, köszönöm.
Kishorányi
