Az Olvasó írja

A találkozóra időben érkeztem, s utána nekiindultam, hogy megkeressem mindazt, amim elveszett. De nem találtam meg.

Éjjel éppen hazafelé utaztam, amikor valaki fölhívott, és azt kérdezte, nem hiányzik-e valamim. A buszvezető volt, aki megtalálta a mappámat, a végállomáson jegyzőkönyvbe vetette, és hiánytalanul leadta. Másnap reggel át is vehettem. Hála neki érte!


Elgondolkoztam azon, hogy ha valaki nem így tesz, mint az én ismeretlen jótevőm, annak is óhatatlanul jelez a lelkiismerete. Hogy mekkora terhet vesz magára az ember egy rossz döntéssel, azt csak a lelkiismerete mondja meg.

 

Mindnyájunkban él a vágy a becsületességre. Lelkiismeretünk már a tett elkövetésekor jelez, mérlegel. A jó döntés minden esetben pótolhatatlan, semmi mással nem helyettesíthető öröm.

Mohi Sándor