Az Olvasó írja

Ezek a képek a vallásos áhítatot kiegészítik azzal a hálával, amelyet drága szüleim iránt érzek, akik nemcsak testi, szellemi fejlődésemért tettek meg mindent, hanem – híven a kereszteléskor vállaltakhoz – örökösen szem előtt tartották lelkem gondozását is. A fogságból hazatért édesapám karácsony vigíliájának délutánján elvitt minket egyik ismerősünkhöz, ahonnan hazatérve várt a szépen feldíszített karácsonyfa, mellette nagy dobozban az a sok minden, mely éppen karácsonyra érkezett édesanyám nagynénjétől Amerikából – s ez bizony a háború utáni nehéz időkben óriási kincsnek számított. Még most is látom a két kisfiút, akik az élmény után imára kulcsolt kézzel, szívből hálát adtak Jézuskának a sok-sok ajándékért, s együtt énekelte az egész család a Mennyből az angyalt.

Tízéves lehettem, amikor szüleim úgy érezték, elég nagy fiú vagyok ahhoz, hogy megértsem, hogyan is történik valójában a karácsonyi ajándékozás. Bennem egy világ omlott össze. Az osztály legjobb tanulója voltam, akit még gúnyoltak is a többiek, hogy elhiszem a meséket… – de én szentül hittem… Hosszú beszélgetések után fogadtam el a megmásíthatatlant, s már én segítettem – testvéreim elalvása után – édesapámnak a karácsonyfa díszítésében. Minden karácsonyi képhez társul a hálaadás, a közös családi ima, s természetesen az emelkedett ünnepi hangulat és a látvány, amely a templomokban, a karácsonyi miséken fogadott. Szeretettel átitatott szívvel énekeltük: „Fel nagy örömre, ma született!” Ez a sok éven keresztül átélt és beidegződött készülődés hat most is rám az éjszaka homályában, amikor arra gondolok, hogy hamarosan jön a fény, jön a Megváltó, akitől a végtelen szeretet származik, mely szeretetigény ma még aktuálisabb, mint bármikor történelmünk során.

Szedresi István
Kecskemét

 

A szeretet hullámhosszán

Angyalok nélkül elképzelhetetlen az ünnepi készülődés és a karácsony. Advent a Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. Minden esztendőben az ózdi idősek klubjában karácsonyi zene, tea és sütemény mellett elevenítik fel az adventi szokásokat. Szervesen illeszkedik a közösségi atmoszférába a klubtagok vidám hangulata, valamint a legújabb kiállítás esztétikai élményt nyújtó hatása. A klubnak jelenleg harmincöt tagja van, júniustól már az ózdi kistérségből is fogadják a jelentkezőket. A klubtagok egy része a nyolcvan év feletti korosztályhoz tartozik, de ők a legaktívabbak a különböző programokban. Az idős emberek mellett sérült fiatalokat is bevontak a klubéletbe.

Novemberben rendezték meg a magyar népköltészet és népdal hete alkalmából a Ki mit tud? vetélkedőt. Minden versenyző díjat kapott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Vöröskereszt ózdi szervezeteinek segítségével. Az intézményt és környezetét igyekeznek minél otthonosabbá tenni. Nyitott programokkal próbálják felhívni a környéken lakó nyugdíjasok figyelmét is a közösségi rendezvényekre. Farkas Ottó bácsi a legidősebb klubtag, nyolcvanhat éves, a többiek nevében is mondja, hogy nagyon jó az emberi kapcsolat az intézmény munkatársaival. Mindennap ők is résztvevői, alakítói annak a közösségi munkának, amelyet az itt dolgozók elhivatottsággal végeznek, hogy az intézményt mindig második otthonunknak érezhessék.

Józsa Zoltán

Az unoka bibliájába

Édesapánk, Sinkó Ferenc – aki évtizedeken át volt az Új Ember munkatársa – hagyatéka kincsestárában találtam ezt a verset, amit a Biblia éve alkalmából más nagyapáknak is szeretettel ajánlhatunk. Mi már beleragasztottuk a kilenc unoka és kilenc dédunoka Újszövetségi Szentírásába .

Szentes Vidorné Sinkó Zsuzsanna

Unokám bibliájába

Ne károdon tanuld, higgy nekem, aki szeretlek: csorbult marad, vagy el is vész a napod, melyen a Könyvek Könyvéből azt a sort, aznapra neked szánt üzenetet, el nem olvasod. Sokszor üsd fel, sokszor forgasd és olvasd, ne egyszerre kívánj habzsolni belőle sokat, nem könnyűcske olvasmány, híg lektűr e mű,de jó barát, aki, midőn rászorulsz, tanácsot ad. Dús tára jó magoknak, örök kincsekkel telt kamra, jó, de nehéz kenyérrel és erős borral rakott asztal, a Lélek szava, aki a jóban okosságra int, bukásodban felsegít, bánatodban megvigasztal…

És jól vigyázz, az írás nem kétes kíváncsiság, de a lélek szomjúsága, a jóra vágyó tiszta hit, a sötétben is állhatatosan kutató remény előtt tárja fel, nyitja meg mélységeinek világító titkait… Úti társadnak, kalauzodnak, támaszodnak fogadd, ama nehéz meredek ösvényen vándorbotod legyen… Valahányszor olvasod, mondj el értem egy fohászt, hogy találkozhassunk odafent a Szent Hegyen….