Az Olvasó írja

A gonoszra hallgatva a maguk értékrendje szerint akartak élni. Hamarosan rájöttek, hogy nehéz helyzetbe hozták magukat, és el kellett viselniük bizalmatlanságuk következményeit. Ez a válság akkor folytatódott, amikor eljött Jézus, és a megoldást így fogalmazta meg: „Az Emberfiának szenvedni kell, a bűnösök kezére kerül, megostorozzák, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.” Tanítványai nem bíztak benne, nem fogadták el ezt a megoldást, és kétségbe estek. Amikor ez bekövetkezett, reményvesztetten próbáltak visszatérni régi helyzetükbe. Jézusnak kellett közbelépnie és elmagyaráznia a megoldást. Ennek klasszikus példája az emmauszi tanítványok története. Ők már beszélgetés közben lelkesedtek. Amikor pedig fölismerték Jézust, elmúlt a bizalmi válság.

Az emberiség élete során, amikor eltér az Isten által javasolt értékrendtől, sokszor kerül válságba. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyik válságból a másikba botorkál át, nehezen talál vissza az Isten által javasolt értékrendhez, mert azt nehéznek találja. Pedig tudhatná Szent Ágoston megfogalmazásából: „Nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik, Istenünk.”

Ma is hasonló helyzet tanúi vagyunk. Szülők, nagyszülők keresik gyermekeik, unokáik boldogságának útját, megoldását – és nem találják. Jézussal ellentétben mi, sajnos, nem tudjuk eléggé meggyőzően elmagyarázni, mi is a megoldás. El kell fogadni Isten értékrendjét. Nem a kutyát, a macskát, a számítógépet, nem a különleges élvezeteket kell szeretni, dédelgetni, hanem az idős szülőt, a nagymamát, ahogyan az Isten értékrendje kívánja tőlünk. Amíg ezt el nem fogadjuk, addig életünk legfontosabb eseményét, a halált sem tudjuk megfelelően kezelni, rettegünk tőle, pedig az, ha Jézus módján közelítünk hozzá, az örök boldogságba vezet. Így is lehet gondolkodni a világot fenyegető válságról.

Katona Pál
Földeák