Fotó: Seminaristi Treviso
Más hittanosokkal együtt tizenegy éves korukban kerültek kapcsolatba a trevisói szeminárium ifjúsági közössége által szervezett úgynevezett hivatáscsoporttal. Akkor még egyikük sem akart pap lenni. Giacomo atya így fogalmazott a Famiglia Cristiana című lapnak adott nyilatkozatában: „Tizenegy évesen nem kérdezed meg magadtól, hogy akarsz-e pap lenni. Csak egy új kalandnak tekinted az egészet. Aztán ahogy felnőttünk, mindkettőnk számára eljött a hivatástisztázás ideje. Elkezdtünk teológiát tanulni, és a papság mellett döntöttünk.” Az ikrek hangsúlyozták, hogy döntésükben fontos szerepe volt a szüleiktől, Agnesétől és Giampietrótól, illetve a testvéreiktől, Irenétől és Mariától kapott támogatásnak: „Éreztük, hogy nem vagyunk egyedül, mellettünk állnak és segítenek, különösen a szüleink. Az ő első igenjüknek és tanúságtételüknek köszönhető, hogy mi is igent tudtunk mondani.”
Bár az ikerpár már egészen fiatalon kapcsolatba került a szemináriummal, a középiskolai éveiket ugyanúgy töltötték, mint a többi tizenéves. Olaszországban a középiskolások szakosodnak: Giacomo a természettudományokat választotta, Davide a kommunikációt.
Újmiséjüket együtt mutatták be, abban a plébániatemplomban, ahova a családjuk jár. Giacomo atya így mondott köszönetet a fivérének: „A testvérem vagy, az ikertestvérem, társam az úton, és igaz barátom. Ahogyan Boldog Pino Puglisi atya mondta: »Isten szeret, ám ezt mindig egy konkrét emberen keresztül teszi.« Számomra te ezen emberek egyike vagy. Köszönöm neked, hogy tapintattal és szabadon jöttél mellettem az úton az évek során. Imádkoztam érted, most, az első misénk alatt. Nézz az Úrra, az egyetlen kősziklára: ő él benned, és érte kell élned, minden erőddel.”
Forrás: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz
