XVI. Benedek pápa egyik gondolatsora végén Mahátma Gandhit idézi, aki a kozmosz három életterére utal. A tengerben a halak élnek, és ezek némák. A föld állatai képesek hangot kiadni. A madarak, akiknek az életterük az ég, énekelnek.
A tengert a csend, a földet a lárma, az eget az ének illeti. Az ember mindhárom élettérből részt nyert. Egyszerre hordozza magában a tenger mélységét, a föld súlyát, az ég fenségét. Egyszerre övé a csend, a lárma és az éneklés. Mivel az ember egyre inkább elveszíti a transzcendenciát, a természetfelettit, egyre inkább csak föld akar lenni, már nem hallja az ég dallamát, sem az óceánok csendjét.
A dublini népszavazás után a sajtó egy része ujjong, mások szomorúan hallgatnak. A harsány hangok feledtetik velünk az ég igazi dallamát és az óceán csendjét.
Mert vadállatok üvöltésének közepette élünk a Földön, nem halljuk sem a madarak énekét, sem az óceán csendjét. Nem tisztem értékelést adni arról, mi történt e drámai kimenetelű szavazás hátterében, milyen manipulációk, aktuális politikai torzítások homályosították el az emberi értelmet. Az esemény mindenképpen alkalommá vált számunkra arra, hogy ide idézzünk néhány gondolatot abból a tiszta tanításból, amely egyszerre az ég dallama és az óceán csendje. Nem jelölöm meg a forrásokat, nem teszem idézőjelbe a szavakat, pusztán egymás mellé rakom a különböző megnyilatkozásokat, hogy a halál diktatúrája közepette tovább mélyüljön bennünk az élet kultúrája.
Mi, keresztények semmiképpen sem vagyunk az egyetlenek, aki meglátják Isten keze munkáját egy új gyermek megformálásában, megszületésében. Ebben osztozunk a zsidókkal, a muszlimokkal, és különböző mértékben más vallási hagyományokkal rendelkező emberekkel is…
A férfi és a nő biológiai közreműködésével formálódik meg az új embrió a megtermékenyítéskor, de Isten az, aki életadó lelket belé lehelve új személyt alkot a saját képére és hasonlatosságára, a szülők szerető gondoskodására bízva, de a Vele való kapcsolatra teremtve őt. XVI. Benedek pápa nagyon szépen fejezte ki: nem vagyunk az evolúció véletlen és értelmetlen termékei. Valamennyien Isten gondolatának gyümölcsei vagyunk. Mindannyiunkat akarnak, szeretnek, mindegyikünkre szükség van. Úgy gondolom, a legtöbb szülő ezt ösztönösen tudja, még akkor is, ha nem mindig tudja szavakba önteni… Az Egyház mindig is azt tanította, hogy az emberi élet szent, az ártatlan emberi élet szándékos elvételét pedig súlyos bűnnek tekinti. A modern embriológia világossá teszi, hogy nincs konfliktus a hit és az észszerűség között. Az új ember élete, aki kilenc hónap elteltével megszületik, a megtermékenyítéssel kezdődik. Az új gyermek genetikai identitása már a fogantatástól kezdve jelen van.
Az abortuszért természetesen nem csak a nő tartozik felelősséggel. Ahogy II. János Pál pápa írja, mindnyájunknak részünk van a felelősségben azokért a döntésekért, amelyeket meghozunk vagy elmulasztunk meghozni. „A jó és a rossz, a halál és az élet, a »halál kultúrája« és az »élet kultúrája« közti drámai összeütközés előtt állunk. De nemcsak »előtte«, hanem a konfliktus »kellős közepében« állunk: részesei vagyunk valamennyien, azzal a lerázhatatlan felelősséggel, hogy föltétlenül az élet javára kell választanunk” (Evangelium vitae, 28).
Amikor az élethez való jogról döntünk népszavazással, megfeledkezünk arról, hogy egy olyan, védtelen személyről van szó, akinek nincs választása, aki teljes mértékben mások védelmétől függ. Ha a társadalom elfogadja, hogy egy embernek joga van véget vetni egy másik ember életének, nem lehetséges többé azt állítani, hogy bárkinek is alapvető joga lenne az emberi élethez. Meggyőződésem, hogyha bármilyen teret is engedünk az abortusznak, ugyanezeket az érveket, amelyeket most az abortusz igazolására használnak, alkalmazni fogják az elesett, idős vagy súlyosan fogyatékos emberek élete kioltásának igazolására.
Teréz anya szavai: nekünk kell felszólalni azok nevében, akiknek nincsen hangjuk. Kérlek, ne öljétek meg a gyermekeket, én akarom azt a gyermeket. Adjátok nekem a gyermeket… Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. József a maga idejében Istent és Isten tanítását képviselte, de egy idő után elfeledték ezt, az élet értéke lecsökkent. Az új király elrendelte az összes újszülött megölését, hogy csökkentse a zsidó népességet. Isten válasza? Egy új közvetítőt nevelt fel a nép számára, Mózest. Jézus a tanítványait a föld sójának és a világ világosságának nevezte.
A só tartósítószer, mely megvéd a rothadástól. A fény eloszlatja a sötétséget. Az Egyház feladata, hogy tartósítószer legyen egy társadalomban, amely élet és halál, fény és sötétség között ingadozik.
Akinek abortusza volt, az olvassa el Ferenc pápa Misericordia et misera kezdetű apostoli levelét, melyben ez áll: „Nincs olyan bűn, amit Isten irgalmassága ne tudna elérni és kitörölni, ha egy bűnbánó szívre talál, amely ki akar engesztelődni az Atyával.”
Ó, Mária,
ki az új világ hajnala
és az élők Anyja vagy,
rád bízzuk az élet ügyét:
Ó, Anyánk, tekints a magzatok
sokaságára,
akiket nem engednek megszületni,
a szegényekre, akiknek oly keserves az életük,
azokra a férfiakra és nőkre, akik
embertelen erőszak áldozatai,
az öregekre és betegekre,
akiket közömbösségből vagy hamis jóságból öltek meg.
Tedd meg, hogy akik hisznek
Fiadban,
megismerjék és szeretettel hirdessék
korunk embereinek
az élet Evangéliumát.
