Fotó: MTI
Seregély István nyugalmazott egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) volt elnöke gyászszertartását Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vezette. A szertartáson a rokonság mellett részt vettek az MKPK tagjai, Michael August Blume apostoli nuncius, hazai és külföldi püspökök, számos pap, Orbán Viktor miniszterelnök és felesége, Lévai Anikó; Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes; Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke; Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára; Habis László, Eger polgármestere és Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott.
Erdő Péter bíboros, prímás beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Főtisztelendő Apostoli Nuncius Úr, Érsek és Püspök Urak! Kedves Pap Testvérek! Krisztusban Kedves Testvérek!
„Ne nyugtalankodjék szívetek!” – olvastuk az evangéliumban. János evangéliumában ez a szakasz Jézus búcsúbeszédének első részét tartalmazza. A tanítványok érzik, hogy Jézus a halálra készül, érzik, hogy el kell válniuk egymástól. Jézus pedig kinyilatkoztatást ad életről és halálról, megjelöli az ember végső hivatását. Hiszen elmondja, hogy ő az Atyához megy, és helyet készít tanítványai számára. A búcsúzásban tehát ott rejlik a viszontlátás reménye és a meghívás, hogy mindnyájan együtt legyünk az atyai házban, vagyis az örök boldogságban.
A cél tehát világos a tanítványok előtt. De hogyan juthatunk oda? Ez az a kérdés, ami kezdettől fogva gyötörte a túlvilági életben hívő és reménykedő emberiséget. Talán attól függ a halál utáni boldogságunk, hogy épségben megmarad-e a bebalzsamozott testünk, és eltemetnek-e velünk mindent, ami a földi élethez szükséges? Vagy Kharón ladikján kell átkelniük a megholtaknak, és hogy az út szerencsésen sikerüljön, obulusként nem árt magukkal vinniük egy pénzdarabot is, mert különben nem lesz, aki megfizesse azt a bizonyos révészt a nagy és végső utazáskor? Vagy állapítsuk meg az Ószövetség szerzőivel, hogy bármennyi vagyont gyűjt is életében az ember, a végén mindez mégis kevésnek bizonyul ahhoz, hogy halált ne lásson?
Jézus a tanítványok aggódó kérdésére azt válaszolja, hogy ismerik az utat az Atya házába. Ez pedig nem valami szövevényes és részletes törvénykönyv vagy útikalauz, hanem maga Jézus Krisztus, személyesen. Itt is találkozunk Jézus személyének titkával. Mert nincs az az ember, aki a helyes élet és az örök boldogság biztos útjaként ne valamilyen tanítást jelölne meg, hanem a saját személyét. Jézusnak ez a mondása istenségének titkát villantja fel. Bizalmat és odaadást kíván saját maga iránt.
Seregély István érsek atya 1931-ben Szombathelyen született. Amikor leérettségizett, és a papságra szóló isteni meghívást elfogadta, már nem volt divat, nem jelentett társadalmi előrelépést a papság vállalása. Az 50-es évek első felében nagy politikai nyomás alatt végezte tanulmányait, azokban az időkben, amikor a későbbi vértanú, Boldog Brenner János is a szeminárium növendéke volt. 1955-ben szentelték pappá. Ezután 19 éven keresztül káplánként szolgált a Szombathelyi Egyházmegye különböző plébániáin, majd 13 éven át plébános volt Kőszegszerdahelyen és Kőszegen.
Szent II. János Pál pápa 1987 nyarán nevezte ki egri érsekké. Püspökké szentelésére 1987. július 25-én került sor itt, az egri bazilikában. Abban az időben ritka eseménynek számított, hogy először nem segédpüspökké vagy apostoli kormányzóvá neveztek ki valakit, hanem plébánosként rögtön érseki kinevezést kapott. Különösen ritkaság volt ez az Egri Főegyházmegyében, ahol érsekké szentelését megelőzően segédpüspök volt Szmrecsányi Lajos, és Czapik Gyula korábban a veszprémi püspöki tisztséget töltötte be. Brezanóczy Pál apostoli kormányzóból lett érsekké. Bánk József Győrben, majd Vácon szolgált, onnan helyezte át a pápa az Egri Főegyházmegye élére. Kádár László ugyancsak püspökként működött Veszprémben, mielőtt Egerbe került. Seregély érsek atya kinevezése tehát a különleges és általános bizalom megnyilvánulása volt egy olyan időszakban, amikor már érezni lehetett a közelgő rendszerváltás bizonytalan rezdüléseit.
István érsek atya szolgálatának húsz esztendeje magában foglalta a rendszerváltozás éveit. Ennek sodrában választották meg a püspöki konferencia elnökévé 1990-ben. E tisztséget egészen 2005-ig viselte. Fontos küldetést jelentett ez számára, magáénak érezte a magyar Egyház ügyét. Püspöki lelkigyakorlatok vagy ad limina látogatások alkalmával, amikor a közös imákat és programokat szervezte, olykor meg is jegyezte, hogy ő most mint osztályfőnök rendezkedik. Az a tizenöt esztendő éppen a nagy történelmi átalakulás időszaka volt, amikor új lehetőségek nyíltak meg az Egyház lelkipásztori és intézményes munkája előtt. Érsek atya a kommunizmus évtizedeinek tapasztalatai alapján szemlélte a változásokat. Fontos volt számára, hogy megépüljenek a templomok azokon a településeken, ahol korábban nem engedélyezték ezt. Személyes támogatásával segítette a katolikus egyetem megalapítását, a miskolci katolikus gimnázium létrejöttét és több katolikus intézmény újraindulását. Szeretettel kísérte a szerzetesség újjáéledését is. Fontosnak tartotta a tömegtájékoztatás ügyét. Megalapította a Szent István Rádiót, majd döntő szerepet vállalt a Magyar Katolikus Rádió elindításában is. A központi tapasztalatot az jelentette számára, hogy a szocializmus idején sokan nem gyakorolták a vallást, mert ez tilos volt, hátrányokkal járt, és mert a hitéletet külső politikai nyomás akadályozta. Kevésbé hangsúlyosnak tekintette a szekularizáció jelenségét, vagyis azt, hogy az emberek gondolkodása és érzelmei is világiassá váltak, ami nem csupán a külső nyomás következménye volt. Ugyanakkor átérezte, hogy nagy ívű folyamatokról van szó. Szerette azt mondani, hogy a kommunizmus negyven évének hatását újabb negyven évnek kell helyrehoznia az emberek lelkében.
István érsek atya az imádság embere volt. Akik közelebbről láthatták az életét, tanúsíthatják kitartó szeretetét, amellyel az Oltáriszentség előtt időzött. Rövid elmélkedéseit, a Szentírásról szóló napi gondolatait mindannyian megismerhettük megjelent köteteiből. Még most is olvashatjuk gondolatait az Adoremus lapjain, ahová hűségesen küldte írásait. Visszavonulása után is sokfelé tartott lelkigyakorlatokat, és folytatta a Szent István Rádióban a Püspökkenyér című közkedvelt műsorát. Felejthetetlen számomra az a néhány alkalom, amikor spontán őszinteséggel azt kérdezte: Mit kíván tőlünk közös gazdánk? Ezekben a pillanatokban látszott a legvilágosabban, hogy egész életét a Krisztus iránti személyes szolgálatnak tekintette.
Betegségét türelemmel viselte, imádságos lélekkel készült a nagy útra. Püspöki jelmondatául is ezt választotta: „Krisztus az Út, az Igazság és az Élet.” Őt kereste papi és püspöki élete során, őt hirdette, és hozzá ragaszkodott személyes szeretettel. Ahogy Jézus a mai evangéliumban tanítja: ő az az út, amelyen eljuthatunk a mennyei Atya házába. Legyen Krisztus a biztos út Seregély érsek atya számára is az örök élet boldogságába! Ámen.
*
Ferenc pápa üzenetét Michael August Blume apostoli nuncius tolmácsolta.
*
Veres András, az MKPK elnöke beszédében hangsúlyozta: az elhunyt főpásztor húsz éven keresztül volt tagja a testületnek. Tizenöt évig elnökként, mégpedig az egyik legmozgalmasabb időszakban, amikor a politikai változások új lehetőségeket és feladatokat teremtettek, és megnyíltak az újjáépítés és a lelki növekedés új útjai. Seregély érsek sokszor erején felül dolgozott az egyházi és a vallási élet megújításáért. Sokat tanulhatunk munkásságából, mert mindennél jobban szerette Egyházát. Ebben példaként állt előtte Szent II. János Pál pápa, akinek osztozott sorsában: ő is korán elveszítette az édesanyját, és a Szűzanya oltalmát kereste. Az Egyház feltétel nélküli szolgálata jellemezte az életét, példát adva mindenkinek.
Habis László, a hevesi megyeszékhely polgármestere Seregély István nyugalmazott egri érsek hűségét méltatta, amely az Egyház és a város iránt is töretlen volt. A rendszerváltás idején nagyon sok feladat hárult rá az egyházi ingatlanok rendezése terén is, és elévülhetetlen érdeme, hogy színvonalas intézményekkel gazdagította az egri oktatást. Mindemellett a Bartakovics Béla Közösségi Ház városi használatba adásával is kifejezte, mennyire szerette Egert. Óriási munkabírása volt, irányt mutatott és értéket adott.
Ternyák Csaba az Egri Főegyházmegye 80. főpásztorának utódaként köszönetet mondott mindazoknak, akik az elhunytat elkísérik utolsó útján. A főpásztor felidézte: amikor Seregély István érsek átadta a kormányzást, tele volt lendülettel, ami szinte a végsőkig kitartott. Írásai, könyvei jelentek meg, lelkigyakorlatokat tartott, és a Szent István Rádióban is rendszeresen megszólalt. Kötelességtudó volt, ugyanakkor semmit sem tekintett a magáénak. Gyakran mondta: minden a Gazdáé, vagyis Istené. Szent Szilveszter napján meghívót kapott a mennybéli püspöki konferenciára, ahol hetvenkilenc egri elődjével találkozik. A földi leltárt a történészek végzik el, de a Gazda azt mondja: „Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!”
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a főszékesegyház kupolája alatt felállított ravatalnál mondott áldást, majd a főpásztorok temetkezési helyén, az altemplomban helyezték örök nyugalomra Seregély István volt egri érsek földi maradványait.
Forrás: Egri Főegyházmegye
