Az időjós beavatása

Az pedig még derekabb, hogy a nagyrészt hatásvadász hollywoodi filmek és a gyengécske európai alkotások rengetegében időnként felbukkan a pesti mozivásznakon is egy-egy erős és elgondolkodtató remekmű. Popogrebszkij Így ért véget a nyaram című díjnyertes filmje is ez utóbbiak közé tartozik.

Egy zord, ám gyönyörű tájon játszódik a történet. Valahol a Jeges-tenger vidékén egy meteorológiai állomáson, ahol a tengeren, a rajta úszó jégkupacokon, hatalmas sziklás hegyeken és a jegesmedvéken kívül csak néhány ház áll. Itt végzi monoton, de fontos munkáját Szergej (Szergej Puszkepálisz) és Pável (Grigorij Dobrigyin). Szergej, az idősebb férfi afféle igazi orosz teleken edződött makacs és zord természetű „medve”. Pável pedig ízig-vérig városi fiatal, szinte még suhanc, akinek a meteorológiai mérés az Isten háta mögött egyetemi gyakorlat csupán, nyári kaland a sarkkörön. Vagy legalábbis annak indul…

A filmnek gyakorlatilag nincs is több szereplője. Mondhatnánk kétszemélyes kamaradráma, amelyben igazi tragédia zajlik, mégpedig igencsak orosz, akár azt is mondhatnánk csehovi módon. A „színfalak” mögött, csendben történik meg a „nagy” tragédia, éppen csak értesülünk róla, hogy aztán a szemünk előtt indítson el még vagy fél tucat drámát. Az igazság kimondásának, az emberi félelemnek, a generációk közötti különbségeknek, a felnőtté válásnak, a veszteségnek, a döntéshozatalnak, a konfliktuskezelésnek, az elszigeteltségnek, az ember és ember közötti félreértéseknek, a kimondandó szónak, az életért való küzdelemnek a drámáját. A kétórás film a maga monotonitásával igencsak hosszú. Ám a rendező bölcsen adagolja benne a feszültséget, pontosan vezeti a cselekményt. Egyetlen mozzanatot sem érzünk hiábavalónak benne. A két színész játéka pedig végig lebilincselő.

Az Így ért véget a nyaram című film szépen illeszkedik a „nagy” orosz filmes hagyományba. Nemcsak az emberi sorskérdéseket feszegető témája miatt, hanem képi megjelenésében is. Ez a vizuális élmény azonban valószínűleg csak a moziban nyújthatja azt a fajta teljességet, amelyet a díjnyertes operatőr, Pável Kosztomarov megálmodott. És amelyet méltán nevezhetünk szélesvásznú végtelennek.