A hazai pálya nemhogy visszafogta volna, hanem lendületet adott szakmai fejlődésének, három egyetemi diplomát is szerzett. Agrárközgazdász, környezetvédelmi, talajerő- gazdálkodási és állattenyésztési oklevelei vannak. Mindegyiknek hasznát vette – mosolyog. Tudása nem veszett el a kommunizmus idején sem, de igazából a rendszerváltás után élhetett vele. Ekkor alakulhattak ki a polgári értékeket képviselő gazdaságok. Kunmadaras, Karcag, Berekfürdő határaiban húsz év óta folytatnak biogazdálkodást. A hagyományokra építenek, a több száz évvel ezelőtti termesztési módok, technológiák, növény- és állatfajták felhasználásával. A Kárpát-medence élővilágának minden genetikai értékét igyekeznek felhasználni a zöldség- és gyümölcstermesztésben, a kertészetekben, az állattenyésztésben. A hagyományos termelési módok lényegesen nagyobb kézi munkaerőt igényelnek, nagyobb hozzáértést – a földhöz és a természethez közelebb áll, aki így dolgozik, mint az, aki elveszett az óriásgazdaságok és vegyszerek világában.
Hubai Imre a saját gazdaságáról elmondja, hogy 296 hektáron dolgoznak. Vetésváltási alapon folyik a gazdálkodás, modern eszközökkel, de hagyományos módszerekkel. Termékeik igen magas biológiai értékűek, ezeket feldolgozva értékesítik boltjaikban, a piacokon, amire pedig nincs igény Magyarországon, azt Bajorországba viszik. Őstermelőkként dolgoznak, felnőtt gyerekeivel így alkotnak családi gazdaságot, ami egy gazdaszövetkezet része. Ez teszi lehetővé, hogy versenyképes minőséget, mennyiséget és folyamatos szállítási lehetőséget adjanak és kapjanak. Aki a vevőkörükhöz tartozik, annak a piacán mindig jelen tudnak lenni. Burgonyával, hagymával, káposztafélékkel, paradicsommal, paprikával, uborkával, sárgarépával. Dísznövényekkel is foglalkoznak. A szántóföldi növények közül pedig főleg a tönkölybúza, bánkúti búza, a magyar sárga kukorica, a borsófélék uralják földjeiket.
Ez a gazdálkodási forma, ez az életmód ezer szállal kötődik a keresztény egyházakhoz. Akár a református, akár a katolikus egyházról van szó, a gyülekezetek összefogtak egymásért. Közösséget építenek, ennek alapját jelentik az egyházak. Mindenben segítik egymást: vetőmaggal, technológiával, géppel. A közösségépítés nem áll meg az országhatároknál, szoros kapcsolatokat alakítottak ki a határon túli magyarokkal, különösen a kárpátaljaiakkal. – Ez többek között azt jelenti, hogy a mi gazdálkodási rendszerünkbe integráljuk őket, adunk nekik vetőmagot, szakmai tanácsokat. Megalakítottuk a Biokultúra Egyesületet, aláírtuk erről a nyolc ország kartáját, ott voltak erdélyi, horvátországi, szerb, szlovén, szlovák gazdatársaink, akikkel ez a szerződésünk hosszú távra szól. Nagyon komoly szakmai, erkölcsi és lelki kapcsolatot jelent ez minden résztvevőnek.
„A reformátusoknak már megépült Karcagon az iskolájuk, s van már katolikus iskola is. A marista szerzetesek nagy figyelemmel és tapintattal integrálják a közösségünkbe a cigány kisebbség gyerekeit – mondja Hubai Imre. – Ez természetesen hatással van a szülőkre, ennek ereje felbecsülhetetlen. A hitet, a tudást, a tisztességet mi már az óvodában, iskolában meg tudjuk alapozni, hiszen megteremtettük hozzá az intézményeinket. Az egyházaktól kapott erkölcsi, lelki és tudásbéli képzés megteszi a hatását. Itt nincsenek feszültségek a cigány kisebbség és a magyar többség között. Dolgozni kell azért, hogy a cigány kisebbséget a polgári értékek tiszteletére és elfogadására tanítsuk, más módja nincs és nem is lehet felemelkedésüknek. Munkát adunk nekik, egyre igényesebb munkát, megköveteljük tőlük azt a munkamorált, amit magunktól. Így ráébrednek, hogy hasznos, értelmes munkával ők is a közösségünk tagjai lehetnek. Nekünk, a többségnek kell a lehetőséget megteremteni arra, hogy kiteljesíthessék életüket, természetesen kulturális hagyományaik megtartása mellett. A biogazdálkodás remek alkalmat ad arra, hogy a sok munkáskéznek megtaláljuk a helyét. Beindítjuk a népfőiskolát, ahol a tanfolyamokon mindazt, ami ezt a nálunk már bevált gazdálkodási formát jellemzi, a cigányokkal is alaposan megismertetjük. Megtanulják, mit és hogyan kell tenni, hogy egyre hasznosabbá tudják tenni magukat közösségeikben.”
Kapcsolatuk a cigány kisebbséggel nem új keletű. „Már négy-öt évvel ezelőtt is együtt dolgoztunk, de idén nagy áttörést értünk el, csak az én gazdaságomban nyáron százkét ember kapott munkát. Korán reggel kezdték a munkát, négytől tizenkettőig dolgoztak, akkor megkapták a napi munkadíjukat. Másnap hajnalban újra mind ott voltak. Kapálták a kukoricát, napraforgót, a zöldségeket. A későbbiekben szeretnénk a létszámukat legalább ezen a szinten tartani. Arra is gondoltunk, hogy ha a cigányok szakmai kultúrája magasabb szintre lép, akkor az a munkalehetőségeik bővítését fogja jelenteni. Kettőn áll a vásár. Az oktatásnak és az önkormányzatnak jelentős szerepe lehet ebben. A foglalkoztatottság növelése a cigány kisebbségnek, a termelőnek és a fogyasztónak is hasznos lehet. Ez az egész ügy egyébként valóban misszió, hiszen példát kell mutatni, hogy a cigánykérdést csak így lehet megoldani” – foglalja össze tapasztalatait Hubai Imre.
Fotó: Dippold Pál
