Az evangélium fényét hordozza a háború sötétjében

Fotó: Merényi Zita

Sokáig számolom az éveket a születési idejétől 2019-ig, mert nem nagyon akarom elhinni, hogy 67 éves a libanoni származású Agnes nővér, bár érezhető, hogy mély hite, átgondolt karitatív tevékenysége és a világról alkotott globális látásmódja mögött hosszú évek tapasztalata áll. Fiatalon elhagyta a hazáját, hippiként élt, utazgatott Indiában, Nepálban. Majd a szemlélődő életet választotta, belépett a karmelita rendbe, és egy libanoni kolostorban élt. 1994-ben Szíriába költözött, hogy újra felépítse Homsz közelében Feldarabolt Szent Jakab V. századi ősi monostorát, amelynek csak a romjai maradtak meg. Nemzetközi közösséget hozott létre, amelyben húszan-harmincan élnek az antiochiai hagyományokban gyökerező melkita rítus szerint. Emellett nagy, átfogó humanitárius projekteket valósítanak meg: befogadják az árvákat és a háború más áldozatait, a körülöttük kialakult segélyszervezet pedig egész Szíria lakosságát segíti.
Kérdésünkre, hogyan változott meg az élete a körülötte zajló tragédiák hatására, elmondta, hogy a példát éppen a libanoni Kármelből, egy klauzúrás, kontemplatív közösségből hozta magával: „A libanoni háború idején az elöljárónk, aki egy szent asszony, megértette: kontemplatív közösség vagyunk vagy sem, mindenképpen követnünk kell Jézus útját a karitászban. A klauzúrában humanitárius központot nyitott, és vásárolt egy földterületet, ahol menekülteknek épített lakóhelyet. Az ő példája nyomán kezdtem el cselekedni Szíriában, és az Úr hatékony eszközöket adott a kezembe, így folyamatosan növekedtünk, anélkül hogy ez zavarta volna a kontemplatív szerzetesi életünket.”
A beszélgetés hátterét a Bielik István fotóriporter és Solymári Dániel humanitárius szakember, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa szíriai fényképeiből válogatott kiállítás adta: a fotókon lebombázott épületek, halálra sebzett emberek, köztük idős asszony, kisgyerek, civilek és katonák, akik mind-mind áldozataivá váltak a konfliktusnak. Éppen azt a Szíriát mutatja be a kiállítás, amit Agnes Mariam nővér képvisel: az országot, amely a nagyhatalmak játszmáinak ártatlan elszenvedője lett. Beszélgetésünk során kifejti azt a nézetét, amellyel megosztottságot kelt a nyugati világban: mint mondja, nem az Iszlám Állam jelenti az igazi veszélyt, hanem civilizált világunk nagyhatalmú vezetői. A terrorszervezet nem önmagában létező valóság, hangsúlyozza, hanem háborús eszköz, amelyet a nagyhatalmak hoztak létre.
Mit tehet ő, és mit tehet a világ ezért a sokat szenvedett népért és általában a háború sújtotta népekért? „Én az egész világról álmodom – vallja. – Az az álmom, hogy az evangéliumi értékek vezessék a társadalmat és a politikusokat. A háborút csak akkor lehet legyőzni, ha az embereket a szív irányítja. Az erőszakkeltés eszköz arra, hogy bizonyos csoportok anyagi érdeke érvényesüljön. Ám a háború nagyon veszélyes, semmiféle célok elérésére nem szabad eszközként használni; ki kell irtani, a múlt elfeledett emlékei közé kell száműzni. A háború súlyos bűntett. Mind­annyian befolyásolhatjuk a politikusokat, beszélhetünk a békéről, és imádkozhatunk. El kell mondanunk, hogy elég a háborúból!” – mondja a karmelita szerzetes.
A 2014-ben Nobel-békedíjra is jelölt Agnes nővér ott maradt a szenvedő nép mellett, és létrehozott egy 1200 alkalmazottból álló segélyszervezetet a válságos helyzetbe került emberek megsegítésére. Először helyi szinten segítettek, aztán eljutottak Hom­szig, Aleppóig, ma pedig már egész Szíria területén jelen vannak. A segélyszállítmányok az Európai Unióból és az Amerikai Egyesült Államokból érkeznek; a perifériára szorultakat támogatják, főként vidéken. Ahonnan az Iszlám Állam kivonul, ott mielőbb megjelennek – így jutottak el Rakkába, Gútába, most pedig Idlebbe készülnek. A segélyszervezet legfontosabb célja, hogy párbeszéd és együttműködés révén elősegítse a kiengesztelődést, a békét.
„A dolgozóink 90 százaléka muszlim. Viszont keresztény lelkiség szerint élnek, a mi ideálunkat követik, vagyis azt, hogy szeressünk, ne csak cselekedjünk” – meséli Agnes nővér.
Megkérdeztük tőle, hogyan lehet élni ebben a földi pokolban, és mit tanít Isten embere számára ez a háborús környezet. Szavai mély hitről árulkodnak: „A szíriai konfliktus nyitotta fel a szememet arra, hogy az isteni gondviselés valóságosan jelen van az emberek között. A legtragikusabb helyzetekben Jézus Krisztus közel van, velünk van. Ez a kereszt misztériuma” – mondja teljes meggyőződéssel.
Különlegesnek tartja a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal kialakult kapcsolatot is. Agnes nővér elmondta, hogy gyermekkorától fogva megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Magyarország iránt, holott palesztin menekültcsaládban nőtt fel Libanonban, ahol hazánkról szó sem esett. A karitász, a szolidaritás és az egyetemesség keresztény értékei alapján létesítettek együttműködést a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal egy nagyon nehéz pillanatban, Alep­pó újraegyesítésének idején, súlyos humanitárius szükséghelyzetben. Példa nélkülinek nevezte a segítséget, mivel nemcsak anyagi, hanem lelki természetű is, egyfajta lelki híd a magyar és a szíriai nép között. A segélyszervezet húsvétig tartó imagyűjtő kampányt is indított Szíriáért, amelyhez még mindig lehet csatlakozni.
Solymári Dániel elmondta, hogy Kozma Imre atya már a szeretetszolgálat indulása utáni időkben is kapcsolatban állt Szíriával. 2014/2015-ben aztán újjáéledt ez a kapcsolat, és Agnes nővérrel együttműködve felújítottak egy aleppói kórházat. Nem ez az egyedüli kórház a városban, viszont az egyetlen, amely ingyenes kezelést nyújt a betegeknek. A szeretetszolgálat mobil rendelőt is üzemeltet: segítségével szakképzett önkéntesek és hivatásos orvos járja az elszigetelt falvakat.