Az úrnapi szentmise válaszos éneke (Graduale) az Oculi omnium, amelyet a zsinati reformokat megelőző szertartásrendben nagyböjt harmadik hetének csütörtöki napján, a reformot követő rendben nagycsütörtökön, az Úr vacsorájának esti miséjén énekelnek: „Mindenek szemei benned remélnek, Uram, és te adsz nekik eledelt alkalmas időben. Megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal.”
A Graduale szövege a Zsolt 144,15.16 versei alapján készült. Műfaji szempontból egy alfabetikus dicséretről beszélünk, amelyben Dávid király – a nép képviselőjeként – az Úr királyi méltóságáról énekel (vö. Iz 6,1.5). A fogság után keletkezett himnusz a templomba, az Úr királyi palotájába történő bevonuláskor csendült fel. Szövegének szerkesztője több zsoltár felhasználásával állította össze költeményét. A zsoltár hasonlóképpen kezdődik, mint Iz 25,1 háladala. Újszövetségi szempontból nagyon szépen illeszkedik Jézus imádságainak sorába: „Áldalak téged, Atyám, menny és föld ura…” (Mt 11,25). De az Egyház hálaadó himnusza, a Te Deum laudamus szövegében is fellelhetjük e zsoltár szavait: „Mindennap dicsérünk téged, szent nevedet áldja néped” – „Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké” (Zsolt 145,2). Sőt, a 10.15–16. verseket ősi hagyomány alapján gyakran étkezés előtt szoktuk imádkozni (Áldások könyve 785.). Eucharisztikus szempontból az Úr imájával is kapcsolatban áll (Zsolt 104,27), „hiszen a leglényegesebb kenyér az élet kenyere, Krisztus teste” (vö. Szt. Ágoston, 57. beszéd 7,7).
A Graduale szövege magasztaló és bizalommal teljes ének (VII. modus), dallama kitágítja az ember lelkét, amely ennek révén csodálja a föld teremtett szépségét, ugyanakkor hálaadásában az angyalok örök himnuszához csatlakozik, mivel Krisztus testével táplálkozhat.
