Számos módon, különböző technikákkal igyekezett formába önteni a Szentírás, az Ó- és az Újszövetség alakjait, történeteit és üzenetét. Esztergomban május 7-étől ezek közül az 1956 és 1960 között készített színes litográfiákkal ismerkedhet meg a közönség.
A litográfia, azaz a kőnyomat valójában nyomdai eljárás. A XIX. század második felétől azonban a festők is előszeretettel alkalmazzák ezt a technikát. Egy simára csiszolt, porózus kőlapra speciális, zsíros krétával rajzolnak, majd felviszik rá a nyomdafestéket, amely a zsíros felületen megtapad, ám a kő vízzel benedvesített részein nem, így az odakerült festék egyszerűen lemosható. A nyomtatásra szánt papírlapot azután hozzápréselik a kőlaphoz. A többszínű nyomathoz több kőlap szükséges – minden színhez egy-egy -, és ügyelni kell rá, hogy a konturok illeszkedjenek. Már maga a technika is kifejezi azt az igyekezetet, amelyben e művek születtek: egymásra illeszteni az élet egyes rétegeit, hogy végül kirajzolódjék az isteni és az emberi világ kapcsolata.
Az orosz-zsidó származású művész már gyermekkorától mélyen benne élt a Biblia világában. „Mindig is hittem, és most is hiszem, hogy a Biblia minden idők költészetének legfőbb forrása, mely kezdettől fogva kifejeződik az életben és a művészetben. A Biblia mint az élet és a természet hangja…, ezt a titkot kíséreltem meg továbbadni… Úgy hiszem, ezek a képek aligha egy egyén, egyetlen individuum álmát váltják valóra, inkább az egész emberiségét”; – vallotta.
Pályája során nagyméretű olajfestményeken, falikárpiton, plasztikában, mozaikon, ceruza- és tollrajzokon, sőt templomi üvegablakokon is megjelenítette ezeket az álomképeket. Számos kompozíciójában feltűnik Krisztus is – művein együtt láttatja az Ó- és az Újszövetség alakjait, s általuk az időben évezredekkel ezelőtt történt, valamint a jelen eseményeit, a ma is zajló üdvtörténetet. Nem véletlen, hogy képeiről számos zsidó és keresztény teológus írt már elemzést. A Szentírással foglalkozó alkotásainak nagy részét Chagall 1966-ban átadta a francia államnak azzal a megkötéssel, hogy vallásos térben és együtt helyezzék el azokat. A múzeum Nizzában valósult meg, ahonnan azonban nem kölcsönzik a műveket. Az esztergomi kiállítás a német testvérvárosnak, Bambergnek köszönhetően valósult meg: Richard H. Mayer gyűjteményének anyagát képezik a most Esztergomban látható litográfiák.
A képsort Chagall angyalai nyitják (egyik írásában arról számol be, hogy egy megjelent neki álmában) – talán még az ember megteremtése előtt látjuk őket a paradicsomban. Azután feltűnik Ádám és Éva. Körülöttük szimbolikus állatok, a Teremtés könyve héber szavai, az egész világegyetem, ők mégsem találják a helyüket. Az elűzetés után megjelenő személyek – Káin és Ábel, Mózes, Ábrahám és Sára – mögül eltűnik a világ, kitaszítva állnak az egyszínű háttérben. Valami mégis történik: általuk, velük megszületik a vallás, amiben újra közeledhet egymáshoz Isten és ember. Látjuk a királyokat, Dávidot, Salamont, illetve a nagy prófétákat, és körülöttük ismét ott vannak az angyalok…
Chagall bibliai férfiai inkább szemlélődő, Isten tervében szinte passzívan jelen lévő felek, míg a nők cselekvő, mindig valakivel kapcsolatban álló szereplők. Ráchel ellopja apja bálványát, Noémi útnak indul menyeivel, Ruth kalászt szed. A férfi és a nő sorsa mégis ugyanaz: valamiképpen újra megvalósítani azt az életet, amelyet az első emberpár elveszített.
Az esztergomi kiállításon csak ószövetségi témájú litográfiák láthatók, ám a tárlat kiegészül néhány nem bibliai képpel. Első ránézésre talán mondhatnánk, ezek a Chagall művészetében sokszor visszatérő szimbolikus helyeket (cirkuszt, orosz falut, Párizst) és alakokat (szerelmeseket, csavargót, bohócot) ábrázolják. A bibliai „szövegkörnyezetbe”; helyezve azonban feltűnik: e helyekre űzte Isten angyala az első emberpárt – és ők mind ádámok és évák.
(A Marc Chagall Esztergomban című kiállítás július 15-ig tekinthető meg a bazilika mellett, az északi kanonoksoron található Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola dísztermében.)
