Az első boldoggá avatás a Stephansdomban

A nyugati portáltól délre, a Kärtner Strasse felé egy kör alakú nyitott sátorban két hatalmas szék áll egymással szemben. Ha képzeletben odaülünk az egyikre, ott találjuk a másikon Hildegardot. Lehajol hozzánk, mi felnövünk hozzá. Ma is kész a társadalmi vagy éppen lelki párbeszédre. Üzenete van. Nem a múlt embere, hanem, mint a nagy szentek általában, a mindenkori jelené és a jövőé.

Egy ködös és hideg téli vasárnap délután, január 29-én került sor Hildegard Burjan családanya, politikus és rendalapító boldoggá avatására a Stephansdomban. A hivatalos eljárást még Franz König bíboros indította el 1963-ban. Christoph Schönborn bíboros ezért fogalmazott így bevezetőjében: „Régóta és örömmel vártunk a mai napra.” Ez az öröm és a családias hangulat szinte kézzelfogható volt az utolsó helyig megtelt székesegyházban. „A boldoggá avatás nagy ajándék nemcsak a Caritas Socialis, a Bécsi egyházmegye és egyházunk, hanem az egész ország számára” – mondta a bécsi érsek.

A szentmisét Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa mutatta be XVI. Benedek pápa követeként. Jelen volt Ausztria apostoli nunciusa, valamint a teljes osztrák püspöki kar, a szerzetesrendek elöljárói, különböző keresztény felekezetek, valamint a közélet képviselői.

Hildegard Burjan életének ismertetése után Amato bíboros felolvasta a boldoggáavatási dekrétumot. Szokásos módon kihirdették az új boldog emléknapját, amely június 12-én lesz. Ezt követően egy drapérián az új boldog portréját emelték a magasba a főoltár előtt, majd ünnepélyesen behozták és az oltár elé helyezték az üveg ereklyetartót, amelybe Boldog Hildegard egy csontszilánkját, a jegygyűrűjét és azt a rendi kitűzőt helyezték, amelyet 2005-ben koporsójának felnyitásakor találtak.

Lánykori nevén Hildegard Lea Freund 1883. január 30-án született a szászországi Görlitzben, liberális szellemű zsidó családban. Zürichben irodalmat és filozófiát, Berlinben pedig társadalomtudományokat tanult. Zürichben doktorált. 1907-ben kötött házasságot a Magyarországról származó Alexander Burjannal. 1908 októberétől tartó súlyos betegségéből 1909 húsvétján csodásan felgyógyult, ezt követően tért át a katolikus hitre: augusztus 11-én keresztelkedett meg. Amint mondta: megérezte magában az erőt – tudott hinni. Hozzájárult ehhez a kórházban átélt keresztény szeretet, a betegápoló Borromeinővérek élete, odaadó szolgálata. Amit értelmével, intellektusával nem tudott felfogni, azt a szíve értette meg.

Egész elkövetkező életét egyetlen nagy ajándékként élte meg. Veszélyeztetett terhesség után szülte egyedüli gyermekét. Ezt követően férje is megkeresztelkedett.

Hildegardra erősen hatottak XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikájának gondolatai. 1919. október 4-én megalapította a Caritas Socialis (CS) női apostolkodó társulatot, amely 1936-ban nyert pápai jóváhagyást, majd 1961-től pápai jogú társulat lett. Ausztrián túl Magyarországon, Németországban, Dél-Tirolban, Brazíliában és Betlehemben is megtelepedtek. Jelmondatuk Szent Pál gondolata: „Krisztus szeretete sürget minket.”

1919-től az első nőként Ausztriában mint keresztényszocialista országgyűlési képviselő dolgozott, a parlament lelkiismeretének tekintették. Küzdött a nők egyenjogúságáért, a gyermekmunka megszüntetéséért, a szociális helyzet javításáért. Fellépett az ifjúsági bűnözés, az elzüllés és a prostitúció ellen. Tevékenységével sok szociáldemokrata politikus tiszteletét is kivívta. Hitvallása így szólt: „Biztosan tudom, hogy csak egy igazi boldogság van, és ez Isten szeretete. Minden más szerezhet örömet, de csak akkor értékes, ha ebből a szeretetből származik, ha ebben van megalapozva.”

1933. június 11-én hosszan tartó, súlyos betegség után adta vissza lelkét Teremtőjének. Sírjára a Te Deum két sorát íratta: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!” 1962-ben történt a boldoggá avatáshoz szükséges csoda. Egy osztrák hívő, akinél orvosilag lehetetlennek látszott a gyermekáldás, Hildegard Burjan közbenjárását kérte, aki annak idején maga is nagy nehézségek árán hordta ki magzatát. A hölgy az orvostudomány számára máig megmagyarázhatatlan módon gyermeket fogant, aki egészségesen született meg.

„Az életszentség belső forrás, tűz, erő, olyan dinamika, amely belülről változtatja meg az ember életét, átalakítja, a jóban radikalizálja. Semmi sem tudta visszatartani – mondta a főpásztor Hildegard Burjanról. – Nem csupán emberi energia mozgatta: fáradhatatlanul ott lenni, ahol az emberi szükség van. Mi az életszentség? Éppen az a »több«, a krisztusi szeretet sürgetése. Hildegard Burjan sokat mondott nekem erről a belső világról – folytatta Schönborn bíboros. – Ő ebből élt, és élete által láthatóvá tette. Az értelmes szociális cselekvést tette pártállástól függetlenül elismertté. Isten azért adott értelmet, hogy felismerjük a szükséghelyzet okait és az eszközöket, amelyekkel enyhíthetjük a gondokat. Ez volt az alapja politikai elkötelezettségének is. A politika iránti odaadó érdeklődés a kereszténység gyakorlati megvalósításához tartozik – mondta Hildegard, és eszerint cselekedett is. Hildegard Burjan példakép számunkra – hangsúlyozta a bécsi érsek –, törekednünk kell követésére. Beiratkozni Jézus iskolájába – ahogyan ő mondta, idézem: Olyan egyszerű lenne egyszer végre engedni, hogy Jézus kézen fogjon minket, hogy rá tekintsünk, és csendben engedjük, hogy vezessen minket, kivárni, hogy mi a szándéka. Éppen ez az a program, amelyet országunk és a Bécsi egyházmegye számára magam előtt látok. Hildegard Burjan megmutatta, hogy ez az út, a jézusi életiskola megváltoztatja az egyházat és a világot. Ugyanakkor a szociális cselekedetek e nagyasszonyának a közbenjárását, segítségét is kérhetjük. Ő egy nehéz időszakban, állandó szenvedései ellenére nagy dolgokat tett. Nagy szavak nélkül élte a szociális szeretetet. Boldog Hildegard Burjan, könyörögj érettünk!” – fejezte be beszédét Christoph Schönborn bíboros.

A felajánláskor nemcsak kenyeret és bort vittek az oltárhoz az adományvivők, a Caritas Socialis tagjai, hanem rendi életük, mindennapi tevékenységük két eszközét is: egy babahordó kendőt és egy súlyos betegek ápolásakor használt betegemelő szalagot is, amelyek az élet elejére és végére is emlékeztetnek. A szentmise után a kijáratoknál a szentképek mellett Boldog Hildegard képével ellátott csokoládét is osztogattak a rendezők, a Mozart-tallérhoz hasonló Hildegard-tallért. A téren agapéval fejeződött be az ünnep, amúgy téliesen-bécsiesen: teával, forralt borral, sült gesztenyével és krumplislepénnyel. Amitől más volt ez az utcai sokadalom, az éppen Hildegard Burjan élete és tanúságtétele, amiért az egyház boldoggá avatta.
Fotó: Varga János