Arra keresték a választ, hogy a II. vatikáni zsinat után létrejött közösségekben lehetséges-e a szerzetesközösségekhez hasonló elköteleződés.
Juliusz Janusz apostoli nuncius megnyitója után Kocsis Fülöp görög katolikus püspök arról szólt, hogy a keleti egyházakban a megszentelt élet azonos a szerzetességgel, a hármas fogadalom, bár kevésbé strukturáltan, de egyértelműen megtalálható. A földi életnek meghalt szerzetes számára fontos a bencés közösségekben is megtalálható stabilitás, vagyis a helyben maradás, emellett hangsúlyos az aszkézis, mint például a néhány évet felölelő idegenben való élet, a virrasztás vagy a csönd.
A megszentelt élet kérdését kánonjogi szempontból a római Szent Kereszt Egyetem Kánonjogi Karának dékánja, Luís Navarro mutatta be, hangsúlyozva, hogy „a Szentlélek forradalma” mindig megelőzi az egyébként legvilágosabb kategóriákat képviselő jogi meghatározásokat. A Laikusok Pápai Tanácsának egyik hivatalvezetője, Miguel Galindo Delgado a Római Kúria gyakorlatáról beszélt: mi is történik akkor, amikor egy új közösség az elköteleződésének a körvonalait szeretné meghatározni. A Christifideles laici kezdetű apostoli buzdításra hivatkozva kiemelte, hogy a közösség-egyházban az életállapotok kölcsönösen egymáshoz vannak rendelve, különbözőek és kiegészítik egymást.
A teológiai alapokat Deák Viktória Hedvig domonkos rektorhelyettes ismertette. A pontos fogalmi tisztázások érdekében összefoglalta: a konszekráció fejezi ki leginkább azt, hogy mi a szerzetesi élet identitása. A megszenteltség feltételez egy speciális hívást az Isten részéről, ami a személy válaszával együtt lehetőséget ad arra, hogy a szerzetes láthatóbban tegye hasonlóvá életét Jézus földi létéhez. Ugyanakkor – mondta – a megszentelt élet intézményeinek kategóriája – amely az egyházi és a világi állapottól egyaránt különbözik – Az egyházi törvénykönyv (CIC, 1983) szerint tágabb, mint a szerzetes intézmények kategóriája, hiszen emellett ott vannak a világi élet intézményei, és mindehhez járulnak az apostoli élet társaságai. Ezeken kívül a CIC ír a remetékről és a szüzek rendjéről, amelyek hasonlítanak a megszentelt életállapothoz. Ha a három evangéliumi tanácsra tett fogadalom egy, az egyház által elismert megszentelt élet intézményében létezik, akkor beszélhetünk a szó szoros értelmében konszekrációról.
A Fokoláre mozgalomban a megszenteltséggel kapcsolatban megélt tapasztalatokról Amedeo Ferrari minorita szerzetes számolt be. A teológia, a kánonjog és az élet egymásra hatása közvetlenül megtapasztalható volt Versegi Beáta Mária beszámolójában, aki a közössége születésén túl az abban zajló fejlődést is bemutatta a Megszenteltség a Nyolc Boldogság katolikus közösségben című előadásában. A közösség jelenleg a Laikusok Pápai Tanácsánál mint hívek magántársulata van elismerve. Ez a jogi státusz alakul át úgy, hogy a megszentelt élet új lelki családját hozzák létre, így a Nyolc Boldogság katolikus közösség a Szerzetesi Kongregáció fennhatósága alá kerül át. A változásra azért van szükség, hogy a közösségben – az egyházi hatóságok szerint ténylegesen jelen lévő – megszentelt élet karizmája egyházjogilag is megfelelő formát öltsön, így a továbbiakban minden életállapot egyházjogi státuszt kap, erősítve Isten népének egységét.
