„Az életem veled kezdődik el”

Fotó: Merényi Zita

Az októberi nyárban alig férek el a bicikliúton, annyi az iskolai csoport az Aréna környékén. Egy zebra mellett, a zöldre várva odacsapódom az egyikhez, és a gyermekarcokat látva egy pillanatra elgondolkodom, nem kicsik-e még ehhez a programhoz. Annyiban biztosan nem, hogy senki sem hangoskodik, mintha már­is edzenének a csendes odafigyelésre.
A bejutás kissé komplikált, és őrök szigorú tekintete kísér bennünket mindenhol. De miután megkapjuk a karszalagot, már teljes szabadságot élvezünk a színpad előtt, bármelyik szabad helyre leülhetünk.
A hangulat koncerteket idéző. Noha még el sem kezdődött a program, a sorokon néha tapsvihar és üdvrivalgás söpör végig. Talán már az is lelkesítő, hogy ennyi gyerek együtt van, és a várakozás izgalmának is szerepe lehet benne.
Pár perc múlva megjelenik a színpadon Papp Szabolcs, a Nem Adom Fel Alapítvány szóvivője. Az egyszerű, keresetlen alaphang, amit megüt, nagyon kedvemre való. „Aján­dékok várnak ma itt rátok” – mondja a fiataloknak, majd átadja a szót László Viktornak, aki örömének ad hangot a rengeteg fiatal, a jövő nemzedék képviselőinek láttán, és Jeremiás prófétát idézi. „Reményteljes jövőt készítek nektek – üzeni az Úr a próféta által. Ez a mai alkalom arra kínál lehetőséget, hogy bepillantsatok ebbe a tervbe, méghozzá Nick Vujicic személyén keresztül – mondja az Arénát szinte teljesen megtöltő általános és középiskolásoknak. – Ő az öltözőben már hallja, hogy itt vagytok. Kolozsvárról érkezett nemrég, ott is tízezer ember előtt beszélt. Sepsiszentgyörgyöt is megjárta, ott négyezren hallgatták. Nick arra buzdít, hogy ne adjuk fel, és Istennél keressük a válaszokat életünk kérdéseire.”
Nem sokkal később a színpadra tódulnak a Nem­adom­fel együttes tagjai, a közönség pedig – noha bemelegedésre még nem volt idő – azonnal veszi a lapot, és az első, lírai szám közben, amit Vaskó Mária ad elő, nagy átéléssel és tehetséggel, már levegőbe is emelkednek a világító mobiltelefonok. A következő, tombolós számra a Never Give Up gos­pelkórus tagjai is megérkeznek, és bár sokan mozgásukban korlátozottak, kerekes- székesek, láthatóan mind tele vannak energiával, lelkesedéssel. „Felfestjük a falra: jó veled”; „Hogy ajtót nyitsz-e a csodáknak, példát mutatsz-e a családnak, tényleg csak rajtad áll” – ez a szöveg, ami azt jelzi, hogy a mondanivalót már az együttes is a korosztályhoz szabja. A „Helló, hogy vagy? A legjobban” refrénű dalban egy látássérült fiatalember rappel elképesztően tehetségesen, és nagyon ért a közönség bevonásához, lelkesítéséhez is.
A minikoncert után megint László Viktor mond pár szót. Főként azt hangsúlyozza, hogy ez a nap a bátorításról szól. Arról, hogy mindig van remény.
Az újabb koncertecske Csiszér László és csapata négy számából áll. Lendületük átjárja a nézőteret: egyszer csak oldalról is, középen is sok-sok gyerek jelenik meg elöl, a hangulat ebből ítélve forrósodóban van.
Rövid beszédében Soltész Miklós egyházügyi államtitkár az erdélyi út egy-két életképét felvillantva Nick Vujicic kivételes karakterét mutatja be: azt, hogy milyen jó a humora, az önkritikája, hogy mennyire értékes ember, noha az orvosok annak idején csak a sérültet látták benne. Ha betegség, bánat ér benneteket, mindig gondoljatok Nickre. Példája arra tanít, hogy az élet csodálatos, és érdemes küzdeni, teszi hozzá.

*

„Hogy vagy? Szeretlek!” – e szavakkal, magyartudását megcsillogtatva érkezik a színpadra Nick Vujicic. Majd köszönetet mond azoknak, akik harmadik magyar útját támogatták, fölemelteti a fiatalokkal világító mobiltelefonjaikat, és erről élő videót készít a netre. Aztán elmondja legfontosabb üzenetét: „Ne adjátok fel! Sokfélék vagyunk, de reménységünk mind­annyi­unknak lehet” – folytatja, majd elmesél egy vicces történetet. Egy utasszállító gépen arra kérte pilóta barátját, öltöztesse őt pilótaruhába, és hitessék el az utasokkal: Nick fogja vezetni a gépet. Ekkor vagy máskor történt, ez nem világos, de olyan is előfordult, hogy megkérte: tegyék az ülések fölötti csomagrekeszbe, és amikor egy utas kinyitotta a rekeszt, ő ráijesztett. „Hú!” – kiáltott a betekintőre. Amikor meg autóval vitték valahova, azzal poénkodott, hogy megfordult a tengelye körül, így a szomszéd autókból figyelők azt hihették, hogy a fejével tett 360 fokos fordulatot.
Amikor megszületett, „meglepetés” érte a családját. Az orvosok azt mondták, soha nem fog tudni járni. A szüleitől azonban szerencsére mindig csak azt hallotta, hogy különleges és gyönyörű. Édesanyja elérte, hogy olyan iskolába járhasson, mint bármelyik gyerek, miatta változtatták meg a törvényt. Sok évvel később egyetemet végzett, ma „kis lábával” percenként háromszáz leütésre képes a billentyűzeten, és kormányok ifjúsági tanácsadója.
Gyerekként azt hitte, soha nem lesz barátnője, gyermeke. Ma pedig majdnem nyolc éve házas már, és négy szép gyermeke van. A kezüket ugyan nem tudja megfogni, a szívüket azonban igen – és ez a lényeg.
Gyakran csúfolták a külseje miatt, ezért sokan lemaradtak arról, hogy a barátjuk legyen. Ő ezzel szemben nem mások testét, hanem a tekintetét figyeli. Aki vagy, fontosabb annál, hogy milyen a külsőd és mi a munkád.
Gyerekként nem tudta, mi lesz, ha nagy lesz. Őt leginkább az iskolai takarító kedvelte és bátorította annak idején. Az ember értéke nem a munkájából származik.
Senki se eméssze magát a külseje miatt! Ő tízévesen öngyilkos próbált lenni, de aztán mégis adott még esélyt magának.
„Ne ess kétségbe! Ne a tükörnek higgy! Úgy, ahogy vagy, gyönyörű vagy! Csoda lehetsz mások számára! Rajtad keresztül változás jöhet a világba. Minden ember szeretné jobb hellyé tenni a világot.
Három dolgot jegyezz meg: Légy hálás azért, amid van. Amit vetsz, azt aratod majd! A múltunk nem befolyásolja a jövőnket.
Mi a célod, az álmod? Találd ki, és összpontosíts rá!
Soha ne feledkezz meg a nálad szegényebbekről, nehezebb helyzetben levőkről. Mindig mondhatsz valakinek egy-két bátorító szót, vagy megvédhetsz valakit az iskolai szekálástól.”

*

Nick a következő percekben közel tízezer gyerekkel mondatja el, fogadtatja meg, hogy nem fogják bántani a társaikat, hogy kedvesek lesznek, soha nem adják fel, szeretik magukat, és senkinek nem lesznek az ellenségei.
Aztán újra a Nemadomfel együttes énekel. Ezt: „Szeretlek, sok-sok kell belőled. Az életem veled kezdődik el.”