Elkészült kötetüknek az Elérhetetlen föld címet adták, s bár a kiadáshoz akkoriban elengedhetetlen ajánlást olyan nagyságok írták, mint Juhász Ferenc, Nagy László és Váci Mihály, a kommunista pártközpontban mégis megtiltották a megjelentetést. Végül a sok-sok próbálkozás, idegőrlő közbenjárás hatására 1969 végén mégis napvilágot láthatott a kötet, Nagy László előszavával. Az ötezer példányban megjelent mű bombaként robbant az irodalmi életben – új fejezetet nyitva a kortárs magyar költészetben.
Egészséges társadalmi viszonyok mellett az lett volna logikus, hogy az alkotócsoport egyetlen költőnőjeként Mezey Katalin előtt e sikernek köszönhetően megnyílik a töretlen ívű, meredeken emelkedő pálya lehetősége. Magyarországon azonban más törvényszerűségek diktáltak: az Elérhetetlen föld szerzői évtizedekre kikerültek a kádári kultúrpolitika „támogatott” kategóriájából. E szempontból is tanulságos áttekintenünk Mezey Katalin életpályáját. Húszévesen, 1963-ban kezdett publikálni folyóiratokban. Három évig általános iskolai tanárként dolgozott, majd éveken át egy termelőszövetkezet népművelési előadója volt. 1970-ben főszerkesztője lett a Kísérlet című folyóiratnak, amelynek csupán három száma jelenhetett meg, mert a rendőrség betiltotta. A következő tizennyolc évben különböző, az irodalmi élettől távolabb álló folyóiratok és üzemi lapok munkatársa volt. Ez azonban nem a személyt, hanem kizárólag a rendszert minősíti, hiszen az üzemi újságok egy része a legkiválóbb száműzött írók menedékévé vált – például a Magyar Papír című lap szerkesztősége két későbbi Kossuth-díjas nagyságnak, Bella Istvánnak és Lázár Ervinnek is otthont adott.
Az úgynevezett rendszerváltás Mezey Katalin számára is új lehetőségeket hozott, főként irodalomszervezői munkássága kiteljesedését. Kezdeményezte az Írók Szakszervezete létrehozását, amelynek immár tizenkilenc esztendeje főtitkára. Fáradhatatlanul vezeti az általa alapított Széphalom Könyvműhelyt, amely az egyik legszínvonalasabb irodalmi kiadó. Tagja a Magyar Írószövetség elnökségének, illetve a Magyar Művészeti Akadémiának. Életébe megérkeztek a különféle hivatalos elismerések is, amelyek közül kiemelkedik az 1993-ban kapott József Attila-díj, illetve a 2003-ban átvett Artisjus Életmű Díj.
„Mezey Katalin ismeri a szavak mágikus erejét, mely erő a kimondás után már visszavehetetlen; a szépelgés helyett az önmagához is kegyetlen őszinte számvetést választja. Ugyanolyan könnyedséggel és hitelesen rímel, amilyen alázattal követi és várja ihletét, hogy felvegye a prózavers hátára” – írta róla 1985-ben Határ Győző. Itt olvasható legújabb versei is e megállapításokat támasztják alá.
