Nagyra becsülendő, hogy bár nem értik a cselekmény mibenlétét, nem tudják, miként kell rajta részt venni (mikor kell állni, ülni, térdelni, mit kell a papnak válaszolni stb.), mégis kivárták az éjfélt, eljöttek a hidegben egy sokszor igen hideg épületbe, és részt vesznek egy hosszú rituális cselekményen, ahol valami lelki történik velük is. Szeretettel kell fogadnunk őket, hiszen „hazajöttek” (!) ők is, türelemmel kell viselnünk, hogy nem tudják, mikor mit kell tenni, határozottan, mégis szelídnek maradva kell az esetleges rendbontókat meginteni vagy kivezetni. S közben persze – vendégeinket is szolgálva – zajlik a szent ünnep, amelytől mi is feltöltődést várunk. Ne zavartassuk magunkat, és figyeljünk arra, hogy ők se érezzék nagyon zavarban magukat a „profi templomosok” rutinjától. Nagy valószínűséggel a pásztorok sem tudták igazán felfogni, minek is részesei a betlehemi istállóban, de biztos, hogy Mária és József mégis örült nekik; bár másként, de mindenki találkozása teljes lehetett az Üdvözítővel azon a szent éjszakán. Legyen ez így az idén is!
