Az egység keresés – ökumenikus fórum Győrben
Fotó: Váli Miklós/KDNP.hu

 

A fórumot az esemény szervezője, Horváth Ármin, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség győri elnöke, Birkás Antal, a Reformáció Emlékbizottság tagja, valamint Török Tamás, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár nyitották meg.
Török Tamás köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy sem a reformáció előtti, sem az utána következő időszakok nem voltak mentesek az Isten nevében elkövetett visszaélésektől, erőszaktól. A helyettes államtitkár a kereszténységet olyan kincsnek nevezte, amely Európát és a belőle kifejlődő Újvilágot is naggyá tette. Hangsúlyozta, hogy az Európában élő, magát ateistának valló ember is egy olyan társadalom tagja, amely a keresztény értékeken alapul.
Ebben a kultúrában természetes, hogy a Ne ölj! parancsa egyet jelent az Isten nevében elkövetett gyilkosság tilalmával – tette hozzá Török Tamás, és emlékeztetett arra, hogy a szélsőséges vallási meggyőződésből elkövetett terrorcselekmények áldozatainak jelentős része keresztény.
A köszöntőket követően pódiumbeszélgetés kezdődött Békefy Lajos református teológus, lelkész vezetésével. A beszélgetésben részt vett Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke, Szemerei János, a Nyugati Evangélikus Egyházkerület püspöke és Vejkey Imre, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője.
Békefy Lajos rávilágított arra, hogy – miként a program címében is szerepel – a felekezetek közötti egység nem más, mint keresés, Krisztus szüntelen keresése.
A beszélgetés résztvevői beszéltek arról, hogy miben látják a reformáció okát és lényegét, hogyan értékelik a felekezetek között zajló párbeszédet, valamint, hogy melyek azok a társadalmi kihívások, amelyekre a keresztényeknek – felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül – együtt kell választ adniuk.
Veres András kiemelte, hogy a református és az evangélikus egyházi vezetőkkel fél­évente tart egyeztetést az MKPK Állandó Tanácsa. A főpásztor megosztotta a jelenlevőkkel, hogy egy katolikus faluban nőtt fel, ahol nem volt lehetősége arra, hogy a protestáns egyházakhoz tartozókkal találkozzon. Győri bencés diákként aztán barátságot kötött egy osztálytársával, akinek az édesapja evangélikus lelkész volt. E barátságon keresztül ismerkedett meg a protestantizmussal. Az MKPK elnöke emlékeztetett arra, hogy a korabeli Egyház bűnei, gyengeségei eredményezték a protestantizmus létrejöttét. A reformáció ötszázadik évfordulóját a katolikusok nem ünnepnek, hanem emlékezésnek tartják, az egyházszakadást eredményező reformációra ugyanis csak bűnbánattal lehet gondolni. Egyúttal arra is emlékezünk, hogy a reformáció hatására a Katolikus Egyházon belül is megújulási folyamat indult útjára.
A győri püspök kifejezte reményét, hogy a jubileumi év segíteni fog a krisztusi élet és a felekezetek közötti egység megélésében. Hangsúlyozta, a metanoia, a folyamatos megtérés mindnyájunk számára fontos feladat. A felekezetek közötti múltbeli vitákról szólva elmondta: nemegyszer a történelmi helyzetek hozták magukkal a hitbeli vitákat, az azonban egyik fél számára sem kérdéses, hogy egyedül Jézus Krisztus által üdvözülhetünk.
Veres András arra a kérdésre is kitért, hogy mit tehetnek a felekezetek a korunkban zajló keresztényüldözés és a menekültválság ügyében. Álláspontja szerint az egyházak nem hallgathatnak, amikor minden öt percben legalább egy keresztény meghal a világon. A gyilkosságok többsége pedig ott történik, ahonnan nagymértékű az elvándorlás. Ha egy hazánkba menekültként érkező ember a támogatásunkra szorul, kötelességünk segíteni neki, függetlenül attól, hogy keresztény-e vagy sem, és tekintet nélkül arra, hogy miként bánnak a keresztényekkel abban az országban, ahonnan érkezik.
„A rászorulón segítenünk kell, nemcsak a hittestvéren, mindenkin. Viszont a hittestvéreinket védeni kötelességünk, akkor is, ha távol, sok száz, sok ezer kilométerre vannak tőlünk.” Az MKPK elnöke szerint az egyházak kiemelt feladata a családok megerősítése is, valamint a fiatalok biztatása az elköteleződésre. Veres András reménykeltőnek nevezte, hogy növekszik azoknak a házaspároknak a száma, amelyek három, négy, öt gyermeket vállalnak.
Szemerei János szerint a reformáció Isten áldása. Az evangélikus püspök úgy fogalmazott: amikor Luther kilencvenöt tételében a hiteles tanúságtétel kérdését felvetette, megvizsgálta, hogy összhangban van-e a szentírási üzenet az egyházi gyakorlattal. E felvetés első lépcsőfoka azonban az önreflexió: mindenekelőtt azt kell megnéznünk, hogy a saját életünk összhangban van-e Krisztus tanításával…
A püspök emlékeztetett arra, hogy Luther nem egy másik egyháznak tette fel a kérdéseit, hanem a sajátjának: a nyugati Katolikus Egyház tagja volt, nem alapított másik egyházat. A kilencvenöt tétel, amelyet ötszáz évvel ezelőtt kiszögezett a wittenbergi vártemplom kapujára, azoknak a problémáknak a megfogalmazása volt, amelyeket az Ágoston-rendi szerzetes tapasztalt az Egyházban.
Steinbach József hangsúlyozta: a reformáció több mint megújítás, célja az Egyház eredeti alapokra történő visszaállítása volt. A MEÖT elnöke megerősítette, hogy vallják, az Egyház egy, szent és egyetemes, a reformátusok is ehhez az Egyházhoz tartoznak. A püspök Isten tervét látja abban, hogy a reformációnak látható szakadással kellett bekövetkeznie, és bízik abban, hogy ezt a rosszat Isten az Egyház javára fogja fordítani.
A református főpásztor beszélt a keresztény hagyomány előtt álló XXI. századi kihívásokról is. Elmondta: fontosnak tartja a keresztény értékek védelmét, de ezt sohasem szabad mások ellen irányítani. Rávilágított arra, hogy a keresztény, krisztusi önmegtagadás nem egyenlő az önfeladással, majd arra buzdított, hogy imádkozzunk a világ vezetőiért, a döntéshozókért, akik érdemben tehetnek valamit a nagymértékű népvándorlás megoldása érdekében. A család témájával kapcsolatban Steinbach József elmesélte, hogy édesapja és édesanyja más-más felekezethez tartoztak. Mindketten komolyan vették a hitüket és a felekezetük hagyományait, ezért az egyik héten református istentiszteleten, a másik héten katolikus szentmisén vett részt a család.