Az egyházi közösségek kiteljesedéséért
Fotó: Merényi Zita

 

Milyen szerepe van a keresztény hitnek a XXI. század társadalmában?

– Ez az abroncs, ami összetartja az életünket, hiszen egyedül a hit képes arra, hogy igazán megerősítsen bennünket. Az elmúlt kétezer év történelme bizonyítja, hogy gazdag és erős birodalmak zuhantak össze azért, mert száműzték a hitet. A szovjet birodalom vagy a náci rendszer is fel akarta számolni a kereszténységet. Nem véletlen, hogy a világ­égést követően az Európai Uniót kereszténydemokrata emberek alkották meg, mint ahogy arra is rá kell mutatni, hogy az unió zászlajában látható tizenkét csillag eredetileg Szűz Máriára utalt. Sajnos ma azt tapasztaljuk, hogy Nyugat-Európa jelentős része mindezt el akarja felejteni. Az európai ember soha nem tapasztalt jómódban él, ugyanakkor a társadalomból sokan teljes mértékben száműzni akarják a hit megnyilvánulásait. Mindennek súlyos következményei vannak. Létrejött egy űr, ahova a legkülönfélébb nézetek kerülhetnek be, a kereszténység térvesztésével pedig a muszlim vallás megerősödését tapasztalhatjuk.

Négy éve vezeti az egyházi ügyekért is felelős államtitkárságot. Hogyan értékelné ezt az időszakot?

– Családi hátteremnél és regnumi neveltetésemnél fogva mindig a Katolikus Egyházhoz kötődtem. A piarista gimnázium is sok erőt és lendületet adott. Kinevezésemkor az egyházi közeg nem volt számomra ismeretlen. Nagy kihívást jelentett, hogy pont a kellős közepébe kerültünk annak a küzdelemnek, ami a keresztény értékrend és a nyugat-európai, észak-amerikai liberális gondolkodás és cselekvés között kialakult. Az elmúlt négy év sokféle feladatot adott számunkra. Az egyik oldala látványosabb: idetartoznak azok a támogatások, melyek során több mint ötezer egyházi iskola, szociális intézmény, templom és közösségi épület megújításához járultunk hozzá. Fontos, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében.
Az anyagi támogatás nem csak azt jelenti, hogy fejlődik a környezetünk. Mindez nemcsak a külső, de a belső szempontjából is fontos, hiszen hozzájárul a közösségek működéséhez, kiteljesedéséhez.
Két területet említenék. Egy hazai közvélemény-kutatás szerint az emberek nyolcvan százaléka értéknek tartja a kereszténységet. Emögött elsősorban a társadalmi szerepvállalás erősödése és a családok támogatása áll. Bizonyítja ezt az is, hogy az elmúlt nyolc évben 45%-kal nőtt a házasságkötések száma, a termékenységi arányszám 1,25-ről 1,5-re nőtt, az abortuszok száma 25%-kal, a válások száma pedig 20%-kal csökkent. Ezek azt mutatják, hogy a keresztény értékeken alapuló döntések és az erősebb egyházi jelenlét pozitív hatással van a közgondolkodásra. Ma kétszázhúszezer diák tanul egyházi intézményekben, kétszer annyian, mint 2010-ben. Az egyházi szociális intézményekben százhuszonkétezer embert gondoznak, ez szintén kétszer annyi, mint nyolc éve. A gyermekvédelem területén meghatszorozódott az egyházi jelenlét. Ha jobban belegondolunk, világossá válik, hogy az Egyház társadalmi szerepvállalásának mintája Jézus Krisztus, hiszen ő is tanított és gyógyított.

Mit emelne ki e négy év eseményei közül?

– A különböző korosztályokat megszólító közösségi eseményeket. Támogattuk a krakkói ifjúsági világtalálkozó résztvevőit, akik életre szóló élménnyel, hitükben megerősödve tértek haza. Kiemelném a gitáros flashmobot, aminek a videóját több mint egymillióan nézték már meg az interneten. A csíksomlyói ifjúsági találkozón minden évben több mint ezer fiatal vesz részt. Ez a találkozó az erdélyi, székelyföldi magyarság összetartozását is erősíti, de üzenete van a családok számára, és előmozdítja a leendő papi hivatásokat is. Nagy örömmel vettem részt tavaly az Erdő Péter bíboros, prímás vezette tanévnyitó szentmisén a bazilika előtt. A csíksomlyói búcsúba vagy a Czeştochowába induló zarándok­vonatokat is említhetem, ezekkel is sok száz fiatalnak tudtunk segíteni. És persze ott van a több ezer hittanos-, családos- vagy cserkésztábor, amelyek bár nem szerepelnek a hírekben, fontosak keresztény közösségeink életében. Ezek rámutatnak arra: vagyunk, a keresztények nem csak a plébánia falai között tevékenykednek. Akár egy kis összegű hozzájárulás is fontos lehet.

Személyesen mire emlékszik vissza szívesen?

– Húsvét előtt hadd hozzam fel Jézus példáját. Három évig tanított, tanítványai mindent láttak abból, amit tett, ám amikor mesterüket meghurcolták, elmenekültek. A Szentlélek azonban összegyűjtötte őket, és segítségével kereszténnyé tették az akkor ismert világot. Mit üzen ez számunkra? Azt, hogy vállalnunk kell a kereszténységünket. Nagyon sok átadási ünnepségen, közösségi eseményen voltam ott személyesen. Számomra nem az a fontos, hogy hányan vesznek részt ezeken az alkalmakon. Jelen voltam kis falu templomának a felszentelésén ugyanúgy, ahogyan egy szerzetesrend nagyberuházásának az átadásán is. Vallom, hogy állami vezetőként jelenlétemmel is erősítenem kell azokat, akik hitüket vállalva hoznak létre valami fontosat ott, ahol élnek.

Milyennek értékeli az állam és az Egyház kapcsolatát?

– A francia forradalom nagy vívmányának szokták tartani az Egyház és az állam szétválasztását. Érdemes azonban ezt a képet árnyalni egy kicsit. Az természetes, hogy az egyházak nem szólnak bele a politika direkt irányításába, de javaslatokat adhatnak például a jogszabá­lyok megalkotásához. Ugyanakkor mi, politikusok az Egyházban is élünk. Véleményünk van, de az Egyház belső ügyeibe nem szólunk bele. A teljes szétválasztás azért nem életszerű, mert az emberek jelentős része valamelyik egyházhoz tartozónak vallja magát, még ha nem is jár rendszeresen templomba. Mivel ők a társadalom részét is képezik, ezért képtelenség az Egyház és az állam ügyeit tökéletesen elkülöníteni egymástól. A kommunista diktatúra alatt megtapasztaltuk, mit jelent az, amikor ez a szétválasztás már sokkal inkább üldöztetést jelent. Ezért is félelemkeltő, amikor napjaink egyes politikusai azzal fenyegetnek, hogy kizavarják a papokat az iskolákból, vagy majd ők megtanítják nekik, mi a Szentírás.
Biztosan mi is követhetünk el hibát, hiszen a történelemben Jézus Krisztuson és Szűz Márián kívül senki nem volt hiba nélküli. Az azonban biztos, hogy a keresztény értékeket támogatva, azokra támaszkodva hozzuk meg a döntéseinket.

Ön ott volt az 51. Nemzetközi Eu­cha­risztikus Kongresszuson a Fülöp-szigeteki Cebu városában, amikor Ferenc pápa egy videóüzenetben bejelentette, hogy a következő, 2020-as kongresszust Budapesten rendezik meg.

– Óriási élmény volt. Érdekes volt a hivatalos rész is, melynek során az Egyház körvonalazta üzenetét a világ számára. Számomra mégis az a körmenet volt lenyűgöző, amelyen több mint egymillió ember vett részt Cebu belvárosában. A záró szentmisén is milliós tömeg volt, ennek során hallhattuk a Szentatya üzenetét. Ezután lépett fel a magyar küldöttség az oltárhoz. Éreztük a felénk sugárzó szeretetet, és persze az a felelősség is tudatosult bennünk, ami egy ilyen esemény megszervezésével jár. Már a repülőtéren megkezdtük a közös gondolkodást, terveztük, hogy mire lesz szükség. A kongresszusra számos templom megújul, új közösségi terek jönnek létre. Mind­ez nemcsak az Egyházat szolgálja, de hozzájárul például a turizmus fejlődéséhez is.
Úgy érzem, hogy térségünkben az első és második világháború által okozott feszültségek kezdenek lecsillapodni. Kelet-Közép-Európa népei kezdenek egymásra találni. Ezt a közeledést az Egyház is segíti, és az Eucharisztikus Kongresszus is előmozdíthatja. De az ökumené szempontjából is fontos lesz ez az esemény.

Húsvét Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának az ünnepe. Mit emelne ki húsvét rendkívül gazdag szimbolikájából?

– Az első talán a szenvedés misztériuma. Nagyon sok, fogyatékos emberrel foglalkozó intézményben, súlyos betegeket ápoló otthonban jártam. Az itt élők és dolgozók lelki-fizikai megpróbáltatásait látva azt gondolom, hogy mindezt csak Isten segítségével lehet feldolgozni. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a gazdagság ellenére sok ember szenved, ugyan­akkor a szenvedéssel, szegénységgel teli élet még nem jelent boldogtalanságot.
Húsvét üzenete emellett a remény is. Tulajdonképpen még Krisztus feltámadása előtt, már a Golgotán tapasztalhatjuk, hiszen a jobb lator élete utolsó pillanatában bánja meg a bűneit és kapja meg a megváltás ígéretét. Nagyon sokan keresik ­Istent, mindez pedig valódi reményt kínál számukra.
Természetesen húsvét középpontjában Krisztus feltámadása áll, melyről Pál apostol írja, hogy „ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiába­való a mi igehirdetésünk, és hiába­való a ti hitetek is”. (1Kor 15,14) E titok áll annak a hátterében, hogy kétezer év múltán is létezik a kereszténység. A kommunizmus idején betiltották a szerzetesrendeket, elvették az iskolákat, üldözték papjainkat – és mi mégis megmaradtunk. Nekünk, kelet-közép-európaiaknak napjainkban az a feladatunk, hogy megújítsuk a kereszténységet, úgy, ahogyan azt Szent II. János Pál pápa többször is megfogalmazta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.