Ezek pedig nem mások, mint az örök értékek és az örök igazságok, amelyekről – noha nem birtokoljuk azokat tökéletesen – tanúskodnunk kell. Ez a tanúskodás a szeged-csanádi püspök szerint kétféle feladatkört határoz meg: egyrészt befelé, a közösségek építése által, másrészt kifelé, a társadalom tagjai számára, akiket „nem megtéríteni kell, hanem fel kínálni nekik, amit Krisztus nyújt számukra. Lehetőséget kell adni, hogy ezt a gazdagságot megismerjék, vagyis korszerű és vonzó módon kell közvetítenünk az örömhírt.” Véleménye szerint a gúzsban töltött negyven esztendő után, valamint a rendszerváltás óta eltelt húsz év elmúltával már ideje lenne „mozogni és látni” – de még nincs meg a stílus arra, hogyan. Fabiny Tamás kiemelte, hogy az egyházat nem csupán a „mindig megszólaló” püspökök és papok alkotják, hanem a laikusok is, ezért „öntudatra ébredésre van szükség” Schulek Ágoston megjegyezte: „szabad országban a szabad emberek azt csinálják, amit szabad” – ezért az egyház hívei számára leginkább útmutatásra van szükségük: hogyan képviseljék a mindennapokban azt, amiben hisznek, valamint ne jelentsen ellentétet a vallások különbözősége az amúgy is megosztott világban. Fabiny Tamás elmondta, hogy az ő szülei is vegyes házasságban éltek, amely akkor még sokkal nagyobb ellentétnek számított, mint ma, amikor „örülni lehet, ha az ember vallásos párt talál”. Szerinte egyértelmű, hogy akkor, amikor a nemzetünket veszélyeztető kérdések merülnek fel, akkor az egyházak között megvalósul az ökumenizmus, hiszen minden különbözőség ellenére is egyazon értékeket vallják. Kiss-Rigó László szerint az egyházaknak a nevelés, a család és az oktatás kérdése kell hogy a legfontosabb legyen, hiszen ezek szükségesek egy egészséges környezetet biztosító közösség létrehozására. Szerinte az ökumenizmus „nem egyszerű, de szép”, viszont fel kell készíteni a híveket, hogy „ne kompromisszumokat kössenek, hiszen nem kell feladniuk semmit. Ne egymást nézzék, hanem egy irányba!” Szerinte az egység nem más, mint „közösen szolgálni ugyanazt a Krisztust. Őbenne van az egység, és ő az, aki feloldja a még meglévő ellentéteket.” Fabiny Tamás emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy tíz évvel ezelőtt a katolikusok és az evangélikusok közös megegyezést adtak ki a megigazulás kérdéséről, visszavonva ezzel a korábbi kiátkozásokat. Természetesen az ifjúság kérdése is felmerült a beszélgetés során. Kiss-Rigó László ismertette egyházmegyéje néhány programját, amelyek kimondottan a fiataloknak szólnak, mint például az egyetemi lelkészség és a plébániák külön eseményei. Az egyházmegyében számos katolikus iskola működik, a megvont támogatások azonban megnehezítik ezeknek az életét – de ahogyan ő mondta: „Minél kevesebbet adnak, mi annál többet akarunk.” Fabiny Tamás elmondta: nagyon sok fiatal lelkész van most egyházukban. „Az ifjúság a jelen egyháza” – jelentette ki, hangsúlyozva ezzel azt, hogy ne várjunk, amíg az ifjúság elér a „jövőbe”, hiszen most van mindenkire szükség. „Igenis, legyen pingpongasztal mindenhol” – hangsúlyozta az ifjúság megszólításának egyik legfontosabb alaptételét, mely szerint a saját érdeklődési körükkel lehet leginkább megérinteni őket. Ő is elmondta, hogy számos otthon és intézmény van, ahol hivatásosak foglalkoznak a rászorulókkal. Hozzátette azonban, hogy a híveket ez nem menti fel a személyes odafigyelés alól. A beszélgetés végén érintették a csángó és a cigány magyarok kérdését is, amelyről Kiss-Rigó püspök elmondta: az egyházaknak kötelességük a velük való foglalkozás.
