Az egyház realizmusa és bizalma válság idején

A földrész 22 püspöki konferenciájának képviseletében 37 küldött főpásztor, illetve püspökkari szakértő vett részt az összejövetelen. A házigazda, Josip Bozanic bíboros, zágrábi érsek, a CCEE egyik helyettes elnöke beszédében rámutatott: az egyház mindig felelősnek érzi magát, hogy válaszoljon azokra a kihívásokra, amelyek az emberi életet, a személy méltóságát, a közjót, a munkához való jogot, a sebezhető társadalmi rétegek védelmét érinti. Az egyház ismételten leszögezi a személy központi szerepét, megvédi a hit nyilvános, közéleti jellegét, és fáradhatatlanul emlékezteti a társadalmat azokra az értékekre, amelyek nem képezhetik alku tárgyát, mivel nem emberi eredetűek.

Az egyház továbbá elkötelezi magát arra, hogy felelősen hozzájáruljon a társadalmi problémák megoldásához. Az európai püspöki konferenciák képviselői a zágrábi értekezleten megvitatták a jelenlegi súlyos társadalmi-gazdasági válsággal kapcsolatos jelenségeket, elmélyült tanulmányokat folytatva kicserélték tapasztalataikat, és közös stratégiákat kerestek. Céljuk az volt, hogy hatékony együttműködést teremtsenek a szociális kérdésekkel foglalkozó egyházi szervek és struktúrák között. A jelenlegi válság ugyanis azt tanítja, hogy csak mindenki közös összefogásával lehet túljutni rajta.

Giampaolo Crepaldi püspök, a Iustitia et Pax Pápai Tanács titkára előadásában rámutatott: a tanács elsősorban irányító szerepet tölt be. Az egyes püspökkari bizottságok, egyházmegyei hivatalok feladata az operatív szervezőmunka, a szociális lelkipásztorkodás rendszeressé tétele. Az egyház szociális tevékenysége nem merül ki a szeretetszolgálatban, hanem az a célja, hogy a társadalmi életet áthassa az evangéliumi tanítással. Meg kell találni a módját annak, hogy a katolikus hívek magukévá tegyék az egyház társadalmi tanításának gazdag örökségét. Ebben az értelemben nagyon fontosak az egyes országokban megrendezendő kerülő társadalmi, szociális hetek.

Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke beszédében hangsúlyozta: az elmúlt évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy az egyes egyházi szervezetek, bizottságok, hivatalok közötti együttműködés új formáit kell kialakítani. A szolgálatok és karizmák egymást kiegészítő jellege ugyanis magából az egyház természetéből fakad.
Az egyház a politikát és mindazt, ami a társadalmi életet illeti, Istennek és Isten nevében az embernek tett szolgálata szerves részének tekinti. Bármilyen kísérlet, ami arra irányul, hogy elválassza a lelkipásztori küldetést vagy evangelizálást a szociális problematikáktól, súlyos tévedés lenne. Azt a látszatot keltené, mintha a társadalmi igazságosságnak semmi köze sem lenne a hithez, vagy azt sugallná, hogy nem Isten a történelem ura. Erdő Péter bíboros arra szólította fel az európai püspöki karok „Igazságosság és béke” bizottságait, hogy tetteikkel prófétaként öntsenek bizalmat korunk embereibe, különösen a védtelenekbe. Javasolta azt is, hogy a CCEE keretein belül erre a célra hozzanak létre egy püspöki bizottságot.

A találkozó második részében a jelenlegi gazdasági-pénzügyi válság állt a megbeszélések középpontjában. Ezt a témát is Crepaldi érsek vezette be, ismertetve a tanács A nemzetközi pénzügyi rendszer reformjára vonatkozó új egyezség című jegyzékének tartalmát. A válság rámutatott, hogy a gazdaság nem fejlődhet, csak egy önmagán túlmutató értékrend segítségével. Az egyház társadalmi tanítása nem moralizálás, nem erkölcsi óhajok vagy épületes vágyak sora, amint sokan tartják. Crepaldi szerint az egyház szociális tanítása a keresztény hit által megvilágított értelem műve.

A résztvevők speciális témákról tárgyaltak ezután, mint például a munkanélküliség. Schönberger Jenő szatmári püspök azoknak a gyerekeknek a helyzetét mutatta be, akiknek szülei más országban keresnek munkát. Mayer Mihály pécsi püspök pedig azokról szólt, akik pusztán államsegélyből élnek családjukkal együtt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.