Célja az volt, hogy világossá váljék, milyen széles körű az a szolgálat, amelyet az egyházak Magyarországon a templomokban, az iskolákban, a kórházakban, az idősotthonokban, a cigányok között, a városok gyökerüket vesztett lakói körében, a vidéki népesség megtartásáért, és nem utolsósorban a közélet különböző színterein végeznek. Az előadók arról is szóltak, hogy a politikusoknak mekkora a felelősségük, és milyen lehetőségeik vannak, hogy az egyház és az állam együttműködése Magyarország polgáraiért minél hatékonyabb lehessen, és segítsen kiutat keresni a közélet politikai és erkölcsi válságából. A konferenciára közel ötszáz katolikus és protestáns lelkipásztor érkezett. A vendégek közt volt Erdő Péter bíboros, valamint Márkus Mihály református és Harmati Béla evangélikus püspök is. Harrach Péter, a Magyar Országgyűlés alelnöke csak váratlan külföldi útjai miatt nem lehetett jelen. Elsőként Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke szólalt fel, majd előadást tartott Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, Balog Zoltán képviselő, az Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottság elnöke, Blanckenstein Miklós püspöki helynök, Marik József, a városmisszió világi felelőse és más katolikus, református, valamint evangélikus előadók is.
Hét éve annak, hogy az Országgyűlés egykori felsőházában, Avidék lelke az egyház címmel hasonló jellegű tanácskozáson találkoztak egymással a magyar történelmi egyházak képviselői – kezdte előadását Orbán Viktor, majd folytatta: nem fogunk kijutni a mai nehéz helyzetből, ha nem jön létre valóságos népi-nemzeti egység, ehhez azonban nem frázisokra, hanem valódi egyezségekre van szükség. Olyanokra, amelyek elérnek valamennyi társadalmi csoportot: a munkából élőket, a fiatalokat, a nőket, a magyar családokat, az idős embereket, a falvakban és a fővárosban élőket egyaránt. Egyetértés hozható létre abban is, hogy nem állítható szembe a nemzetközi gazdasági versenyképesség és a szociális biztonság. A Fidesz elnöke szólt arról is, hogy a közösségeket formáló egyházak és a vallás elleni harc – ha nem is tűzzel-vassal és börtönnel, mint a diktatúra éveiben, hanem kifinomultabb eszközökkel – ma is zajlik. Többnyire álságos módon újra és újra felvetik az állam és az egyház szétválasztásának kérdését – mintha az állam és az egyház nem volna már „a kelleténél is jobban” szétválasztva. Orbán Viktor szerint ez olyan „bunkósbot”, amely mindig kéznél van, amikor az egyház vezetői híveiket próbálják valamire ösztönözni a korszellemnek mondott liberális felfogással szemben. Kitért arra, hogy jelenleg az egyházak munkáját számos rossz, illetve rossz szándékú pénzügyi korlát akadályozza. Ugyanakkor minél mélyebb a válság, annál világosabb: az egyház szolgálata pótolhatatlan. „Mi értjük, hogy az egyház nem kér, hanem ad. A törvényhozók és a kormányzók dolga, hogy megteremtsék az ehhez szükséges feltételeket, hogy ne gördítsenek akadályt e szolgálat elé” – fogalmazott. A politika ne akarja előírni az egyházaknak mégoly udvarias formában sem, hogy mit tegyenek, és mit ne. Nincs fontosabb, mint hogy Magyarországon legyenek olyan közösségek, amelyek teszik a dolgukat anélkül, hogy ezt nekik bárki előírná: belső szabadságból, nem figyelve a hatalom tetszésére – mondta a legnagyobb ellenzéki párt elnöke. Majd folytatta: biztos abban, hogy lesz még olyan politika és közélet Magyarországon, amely társat lát az egyházban, nem pedig legyűrendő költségvetési tételt.
A Fidesz elnöke az állam pártatlanságáról szólva hangsúlyozta: soha ne merüljön fel, hogy a köz érdeke helyett valamely rész érdekét szolgálja. Legyen feddhetetlen, vagyis magára nézve is ismerje el kötelezőnek azokat a jogi és erkölcsi szabályokat, amelyeket állampolgáraival szemben megfogalmaz. A jelenlegi politikai helyzetre utalva megjegyezte: Magyarországon adva van egy csődközeli állapot, amelynek problémáit jelentős parlamenti többséggel sem tudták megoldani. Nem érti, akkor miért gondolják, hogy ha jelentősen csökkentik ezt a parlamenti többséget, akkor képesek lesznek erre. „A megoldás nem a szűkülés, az összehúzódzkodás, hanem éppen a növekedés, az összefogás, a teljes nemzeti egységre való törekvés” – fejezte be előadását Orbán Viktor. Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke beszédében a többi közt hangsúlyozta, hogy az állam és egyház viszonyában csakis a mellérendeltség fogadható el. A vallásszabadság biztosítása az állam feladata, de nem kényszerítheti a hívőket kettős adózásra, azaz nem várhatja el tőlük, hogy miután befizették állami adóikat, teljes mértékben fenntartsák közfeladatokat ellátó keresztény intézményeiket. Semjén Zsolt pártelnök kiemelte, hogy a vallásszabadsághoz az is hozzátartozik, hogy az egyház elmondhassa tanítását a társadalomról, így a tudományok és a művészetek terén is kifejezhesse véleményét. Az egyház társadalmi tanításához hozzátartozik az emberi méltóság tiszteletben tartása, amely abból ered, hogy az ember Isten saját képmására lett teremtve. Előadása végén hangsúlyozta, hogy a szolidaritás legmagasabb fokát a kereszténység fogalmazta meg a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” parancsolattal.
Blanckenstein Miklós, az esztergom-budapesti főegyházmegye püspöki helynöke, az esztergomi szeminárium rektora beszédében hangsúlyozta: az igazi érték a társadalmi önazonosságát védő ember, akit az iskolákban kell „megteremteni”. A következő húsz év céljai között ehhez kapcsolódóan a legfontosabbnak az egyházi iskolák számára a „minőségre és a hitbeli teljességre" való törekvést említette meg. Kuti József szomódi református lelkész előadásában arról beszélt, hogy az egyházaknak jelenvalóvá kell tenniük erkölcsi tanításukat a világban. „Ezt úgy is mondhatnánk, hogy Istennek mindenről, még a munkanélküliségről és a politikai hazugságokról is megvan a véleménye, és az a mi dolgunk, hogy ezt érthetővé tegyük az emberek számára. Többek között azt, hogy a közösség- központúság alternatívája lehet a versenyalapú szemléletnek, amely manapság mindent felülír” – mondta a lelkész.
Hofher József jezsuita szerzetes – aki az egészségbiztosítási törvény bevezetése ellen tiltakozásképpen Vértesaljai László rendtársával együtt decemberben éhségsztrájkba kezdett – a cigányok között végzett missziós munkájáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi kormány segélyezési rendszere tönkreteszi hazánk legnagyobb kisebbségét. Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész arról szólt, hogy jó volna az „idősek ombudsmanjának intézményét felállítani, de legalább államtitkári szinten képviselni az idősebb generációt”. Elmondta, hogy a szociális szféra az utóbbi időkben frontális támadásokat él át az állam részéről – függetlenül attól, hogy egyházi vagy világi fenntartású intézményekről van-e szó. Megjegyezte, hogy az egyházi szociális intézményeknek kiegészítő normatívát kell kapniuk az alapnormatíván kívül: egyszerűen azért, mert a rendszerváltás után nem ment végbe teljes körűen az egyházak kárpótlása, mely intézményeik fenntartásának alapját képezhette volna.
