XXIII. János pápa ugyanis új korszakot nyitott az egyház életében a II. vatikáni zsinattal. Nagy hite és bátorsága volt hozzá. A tízgyermekes felső-olaszországi parasztcsalád 1881-ben született harmadik gyermeke korábban egyháztörténetet és ókeresztény irodalomtörténetet tanított, vatikáni diplomata volt Bulgáriában, Görögországban és Törökországban, üldözötteket mentett és német foglyokat. Akkor lépett először reflektorfénybe, amikor 1944-ben párizsi nuncius lett. A francia munkáspapok ügye miatt azonban 1953-ban a velencei bíboros pátriárka tisztében az idős főpásztor életpályája csúcsára látszott érkezni. Az egyháznak azonban éppen bátor hitére volt szüksége.
„Kinyitotta az ablakot”, meghirdette az egyetemes zsinatot, és a Szentlélekre bízta, milyen utakra vezeti egyházát. Igen jellemző lelkiségére az, amiről 1962. október 11-én, a zsinat megnyitásakor beszélt. Sokszor hallja vallásos emberektől is, hogy a mai társadalom viszonyai között csak a hanyatlás és a rossz ismerhető fel. Ezek az emberek szinte semmit sem tanultak a történelemből. Ő azonban egészen más véleményen van, mint ezek a katasztrófapróféták. A történelmi fejleményekben fel kell fedeznünk az isteni Gondviselés terveit. Ez a derűs életszemlélet nem naivitás volt nála, és jósága, emberszeretete nem az eseményekbe való tétlen belenyugvás. Történészként pontosan ismerte régi korok és saját korszaka eltévelyedéseit, veszélyeit. Ismerte a kommunista hatalom természetét is, de hitt abban, hogy meg lehet szólítani a hatalom bűnei, ideológiája mögött az embert. Rövid pápasága alatt nyolc enciklikája is széles körű tájékozottságát jelzi. Az utolsót, a Pacem in terris kezdetűt, a diktatúra igyekezett szinte a békepapi mozgalomhoz közelíteni, ezért cenzúrázták első magyar kiadását. A „minden jóakaratú emberhez” szóló körlevél megjelenésekor János pápa már nagyon beteg volt. Gyomorrákja szenvedéseiben nagy részvét kísérte. Két héttel halála előtt egy francia közvélemény-kutatás felmérése szerint csupán két százaléknak volt rossz véleménye „a jó pápáról”. 2000. szeptember 3-án avatta boldoggá II. János Pál pápa.
