Sztankó Attila

Kit kerestek? (2.)

Verbényi István atya emlékére

István atya munkásságával még ministránsként találkoztam. Bohán Béla SJ atya a sekrestye öltözőszekrényére letett egy kis füzetet, amelynek Ministráns ABC volt a címe. A jezsuita atyák számos jó könyvvel gazdagították a plébánia könyvtárát, amelynek egyik polcán ott volt Verbényi István–Arató Miklós Orbán Liturgikus lexikon című könyve is. Ez a két mű képezte liturgikus ismereteim alapját. István atyával 2002-ben találkoztam személyesen az akkor Albertfalván működő Harmat Artúr Központi Kántorképző záróvizsgáinak időszakában. A Don Bosco-iskola emeletén, közvetlenül a lépcsőnél jött Füzes Ádám atyával. Varga László atya bemutatott, majd István atya egy kék színű névjegyet adott át, és annyit mondott: – Hívj! – Végül nem én hívtam, hanem ő keresett meg 2004-ben, mivel Varga László atya és Horváth István tanár úr ajánlására meghívást kaptam a kántorképző hittanári szolgálatának végzésére. Kriesch Erzsike, Lisznyay Mária, Dékány András, Jakab László, Bednarik Anasztázia, Káposztássy Béla és még sok kedves kolléga mellett kezdhettem meg szolgálatomat.

XXIII. János 2000. szeptember 3-i és II. János Pál pápa 2011. május 1-jei boldoggá avatását (beatificatio) követően 2014. április 27-én elérkezik a szentté avatás (canonisatio) napja.

A szentek tisztelete (hyperdulia) és a szentté avatás az ősegyházban spontán, formális jóváhagyást nélkülöző cselekmény volt. A Szent Polikárp († 156 körül) vértanú tiszteletéről szóló első tanúságot követően a IV. században lassanként kibontakozott a hitvallók, az aszkéta- és a katonaszentek tisztelete is. Órigenész egyházatya vetette fel a szentek szószólói szerepének gondolatát. Ez a gondolat nyerte el teljességét annak megfogalmazásában, miszerint a szentek iránti tisztelet a vándorló és megdicsőült egyház szolidáris kapcsolatának megvallása. A szentek példakép- és szószóló-közbenjáró társainkként a hit útjának konkrét, emberi útjelzői számunkra. Ismereteink szerint az első szentté avatást 993-ban XV. János pápa végezte, mégpedig Szent Augsburgi Ulrich († 973) esetében. III. Sándor pápa 1170. július 6-án írt levelével a pápa saját, kizárólagos jogkörébe vonta a szentté avatást, 1243-ban pedig IV. Ince pápa törvényerőre emelte ezt a jogkört.