Köszöntjük az idei Stephanus-díjasokat: André Léonard brüsszeli érseket, illetve Kányádi Sándor költőt. Emellett jegyzeteket, kommentárokat közlünk az Európába tartó menekültekről, illetve a halálbüntetésről folyó társadalmi vita kapcsán.
A születés hete alkalmából Érdemes bízni az asszonyok tökéletességében címmel Bálint Sándor szülész-nőgyógyásszal készült interjú. A madarak és fák napja kapcsán a biodiverzitással foglakozunk a teremtésvédelmi rovatban. Emellett az iszlám igazi arcáról, az Mindszenthy József halálának negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett zarándoklatról, illetve a tűzoltók szolgálatáról is írunk a lapban.
Ír katolikus gazdálkodócsaládba született 1762. június 1-jén, negyedikként hét fivér között, de volt még két féltestvére is, édesanyja első házasságából. Abban az időben a protestáns többségű ír parlament katolikusellenes törvényeket hozott, többek között betiltották a katolikus iskolák működését. Ezért, mint akkoriban minden ír katolikus gyerek, Edmund is úgynevezett sövényiskolákban tanult – a helyi műveltebb emberek a szabadban (a sövények mentén) oktatták a gyerekeket, szájhagyomány útján adták át a hitismereteket, hogy ne legyenek írott dokumentumok.
Csupán huszonhét éves volt, amikor meghalt, mégis a XX. század legnagyobb misztikusainak egyike Rafael Arnáiz Barón. Észak-Spanyolországban, Burgosban született 1911-ben, hívő családban. Szülei nagy gondot fordítottak keresztény nevelésére, Krisztus iránti mély elköteleződése azonban csak az érettségi után alakult ki benne. A gimnázium befejeztével a nyarat Ávila környékén töltötte Leopoldo nagybátyjánál és María nagynénjénél, Maqueda hercegénél és hercegnéjénél. A kivételes emberi, intellektuális, művészi tehetségekkel és nagyszerű humorral megáldott kamasz fiú mély barátságot kötött a hercegi párral, és az ő hatásukra indult el a szemlélődő szerzetesi élet felé.
Épül a Háló új budapesti központja
Az egyház alaptermészetéhez tartozó sajátossága, hogy közösségi, ám a gyakorlatban a kapcsolatok nem mindig működnek maguktól. A Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület huszonöt éve segíti a Kárpát-medencei katolikus közösségeket a kapcsolatépítésben, a növekedésben, a kiteljesedésben.
Ezt szolgálják a kisebb kerületi, a regionális, illetve az egész Kárpát-medencét felölelő találkozók, amelyeket a Háló kezdetektől fogva szervez. E rendezvények programjában olyan témák szerepelnek, amelyek előmozdítják a közösségek nyitottabbá, tudatosabbá, mélyebbé válását. „Évente hetven-nyolcvan eseményt szervezünk – mondta a Háló vezetőségének tagja és budapesti irodavezetője, Koncz András.
Notker 840 körül született, valószínűleg Jonschwilben, a svájci Sankt Gallen kantonban. Európában ebben az időben a népvándorlás utolsó szakasza zajlott, miközben a verduni szerződés (843) három részre osztotta a Frank Birodalmat. A viszályok, háborúk és a kulturális hanyatlás időszaka volt ez. Sok iskola, kolostor zárt be, és szellemi műhelyek szűntek meg. A Sankt Gallen-i kolostor azonban első virágkorát élte: Szent Otmár a bencés regula alapjain megújította a közösséget, Jámbor Lajos pedig 816-ban a szabad apátválasztás kiváltságát adományozta neki.
Április 16.
Loudres a világ egyik legismertebb zarándokhelye, Bernadett életéről mégis keveset tudunk valójában. Ez azonban talán így is van rendjén, hiszen, ahogyan maga is vallotta: csupán eszköz volt, a Szűzanya dolgozott vele, azután sarokba állította, akár a seprűvel teszik az asszonyok.
Marie-Bernard Soubirous, akit csak otthon hívtak Bernadettnek, a legidősebb gyermek volt a családban. Apja molnár, édesanyja mosónő volt, és igen szerény körülmények között éltek. Testvérei közül többen kisgyermekként meghaltak, és maga is sokat betegeskedett.
Szardíniai nemesi család fiaként született 1825-ben, ő volt a legfiatalabb Luigi Faà di Bruno márki tizenkét gyermeke között. Gondtalan ifjúsága volt, ugyanakkor a hívő katolikus családban már korán megtanulta, hogy a kiváltságok ellenére vagy inkább éppen azért segíteni kell a szegény, kiszolgáltatott embereknek.
Legkisebb fiúként katonai pályára lépett; részt vett a szárd–osztrák háború egyik utolsó, fontos ütközetében, a novarai csatában (1849).