Spányi Antal

Au­gusz­tus 20-a min­den ma­gyar­nak nagy ün­nep. Az volt ak­kor is, ami­kor nem le­he­tett be­szél­ni szen­tek­ről, ke­resz­tény­ség­ről. A dik­ta­tó­ri­kus ha­ta­lom nem tud­ta ki­ir­ta­ni ezt az ün­ne­pet a ma­gya­rok szí­vé­ből, csak an­­nyit te­he­tett, hogy az Al­kot­mány ün­ne­pé­nek, meg az új ke­nyér nap­já­nak pró­bál­ta el­ne­vez­ni.

Ám min­den ma­gyar tud­ta ak­kor is, hogy ez a nap el­ső szent ki­rá­lyunk ün­ne­pe, ame­lyet meg­ült lel­ke mé­lyén, ha­tá­ro­kon in­nen és túl egy­aránt.
A szent ki­rály vá­ro­sa a Szent Job­bot au­gusz­tus 14-én fo­gad­ta. Meg­áll­hat­tunk, imád­ság­ba me­rül­het­tünk nem­ze­tünk e kü­lön­le­ge­sen fon­tos erek­lyé­je előtt. Jó volt néz­ni a Szent Job­bot, és kö­nyö­rög­ni, köz­ben­já­rá­sát kér­ni, ma­gun­kat tu­da­to­san ol­tal­má­ba he­lyez­ni.
Néz­het­tük azt a ke­zet, mely olyan ren­dít­he­tet­le­nül tet­te, amit ten­nie kel­lett. Ez a kéz imád­ko­zott!

Országjáró

Spányi Antal megyés püspök a hit évéről

Nagy örömmel fogadtuk a szentatyának azt a döntését, hogy tematikus évet hirdet, amely a hit éveként kerül majd be az egyház történelmébe. Látjuk, milyen sok ember életéből hiányzik a hit, és nemegyszer azok számára sem jelent meghatározó tényezőt, akik egyébként vallásosnak tartják magukat. Természetesen sokan vannak azok is, akik valóban a hitből élnek, a hit örömében tevékenykednek, eszerint alakítják emberi kapcsolataikat, és sugározzák magukból a boldogságot, amit az Istentől kapott hit ajándéka jelent. A Székesfehérvári egyházmegyében úgy állítottuk össze programjainkat, hogy ezt az örömteli hitet mélyítsük el magunkban, és a hit szépségét mutassuk meg másoknak.

A hit évének megnyitásakor meggyújtottuk a hit gyertyáját, és valamennyi egyházközség küldöttének átadtunk egy ennek lángjával meggyújtott másik gyertyát. Arra kértük őket, hogy helyezzék el ezt templomukban, és tegyék mellé a Szentírást, hogy a híveket egész éven át emlékeztesse majd arra: van feladatuk a hittel kapcsolatban.