A kiegyezés ködbe veszett részletei
1861-ben – alig valamivel a Bach-korszak után – a győri püspököt Rechberg osztrák miniszterelnök Ferenc József kívánságára Bécsbe hívatja tárgyalni a magyarkérdésről. Miért épp Simor Jánost? A krónikák szerint azért, mert „a közélet minden szövevényét ismerte és tanácsaiban leplezetlenül őszinte volt”. 1855-ben – akkor még igazán rossz világ volt – Vörösmarty temetésén tömegtüntetés alakult ki, s 1856-ban, Kölcsey síremlékének felavatásakor is ezrek vonultak Csekére. Nem az osztrákok iránti szeretetből… 1860 áprilisában ráadásul a legnagyobb magyar, Széchenyi István is öngyilkos lett. Ez volt a mérleg egyik oldala: kibontakozott a nemzet ellenállása a közjogilag ex lex (törvényen kívüli) világgal szemben. A másik oldala: keveseknek volt „jó fekvésük” az udvarnál.
